L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
zása kifejezésének egyik legideálisabb eszköze lett a sírkertekben is. Ha manapság a temetőket járva 'kopjafákat' látunk, anélkül hogy elolvasnánk a rajta szereplő feliratot, már tudjuk, hogy magyar nemzetiségű személy sírjelével van dolgunk. Egy olyan elhunytról van tehát szó, akinek nemzetiségi hovatartozását fontosnak tartották kihangsúlyozni a hozzátartozók vagy barátok. A kopjafaszerű síremlékek száma egyre növekvő tendenciát mutat, mindenekelőtt az értelmiségiek körében. Elterjedésükben/elterjesztésükben elsősorban a nyári művelődési táborok és a klubmozgalom szervezői, s természetesen főleg a nyári táborozások kopjafafaragói játszották a legnagyobb szerepet. Tudomásom szerint az első ilyen jellegű sírjeleket06 a nyári művelődési táborokban is alkotó nagykaposi képzőművész, Ferencz György készítette elhunyt családtagjainak és ismerősei elhunyt hozzátartozóinak. Bár egy újszerű síremléket alkotott, felhasználta a környező régió fejfáinak díszítőmotívumait is. Az első „kopjafastílusban” faragott fejfái közé tartozik a nagykaposi temetőben álló Jakubcsík Lajos fejfája, amelyet az említett faragó barátja az apósának készíttetett66 67. Az állíttató aktív szereplője volt a szlovákiai magyarok kulturális életének. Meg kell jegyezni, hogy mindhárom esetben katolikusokról lévén szó, a kopjafaszerűen faragott oszlop tetejére keresztet faragott az alkotó. Ferencz György alkotásait leszámítva a szlovákiai magyarok körében más vidékeken a kopjafával először a nevesebb személyek sírjait jelölték. Ezeket természetesen szintén a művelődési táborokban is alkotó faragók készítették. Az utóbbi években már egyre több, nem csupán a nevesebb személyek vagy azok hozzátartozóinak sírjain látunk kopjafákat, hanem más magyar nemzetiségű elhunytak sírjain is. A párkányi városi újtemetöben például a 2000 és 2003 közötti időszakban három ilyen magas, közel 3 méteres sírjelet állítottak. A 'kopjafa' nemzeti szimbólumként való elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi szűk két évtizedben egyre nagyobb teret hódít a természetes anyagok felhasználása. A fának, mint építészeti alapanyagnak a reneszánsza az élet más területeire is pozitívan hatott. Ennek a hatásnak tulajdonítható, hogy megszaporodott a fából faragott sírjelek száma is. Egyre többen választják a kőből készültek helyett a különféle fafaragók által mesterien megfaragott fejfákat. Ezt a gyakorlatot az állíttatok egy része a „gyökerekhez való visszatéréseként értelmezi, ami a népi a nemzeti díszítőművészet tradíciójához való visszatérést is jelenti egyben. A „népi” és a „nemzeti" fogalmat a köztudatban, ahogy az a népi kultúra felfedezése kezdeti időszakában, a 18. század végén, 19. század elején volt, ismét egyre gyakrabban egymás szinonimájaként értelmezik. A 'kopjafa' stílusútól eltérő faragott sírjelek méreteikben általában szerényebbek, s nem is négyzetes átmérőjűek. Ilyeneket láthatunk például a Kassához közeli Szepsi és Buzita temetőiben, de a rozsnyói köztemetőben is. 66 A fentebb már említett, a rozsnyói temetőben, a Tichy család sírján látható kopjafás síremlékkompozíció elszigetelt jelenségként kezelendő, s mivel különösebb publicitást sem kapott, nem hinném, hogy közvetlen befolyással lett volna a most tárgyalandó folyamatra. 67 Az elhunytnak márványból készült síremléke is van. a fából készült fejfa a sír lábánál azzal szemben áll. 55
