L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

A Romániában működő Székelyföldi Társaság kezdeményezésére szervezték meg a Mátyusföldön a Lármafa5A találkozó c. rendezvényt, amelynek kapcsán kopjafát is állítottak Jókán. Egy második elhelyezését is tervezték egy zoboralji településen, Zsérén. Az utóbbi helyen azonban a kopjafaállítás számomra eddig ismeretlen okokból elmaradt.54 55 56

A Kassához közeli Hím településen Bubenko György vállalkozó állíttatott kopjafát 2002-ben abból az alkalomból, hogy erdőt telepített a falu határában. A kopjafaállítással egyben megemlékeztek a millecentenáriumról is, így a magyar honfoglalást jelző évszám és a millecentenárium éve is rákerült. Az eset aránylag gyakori jelenségnek számít, egy kopjafa állítását gyakran kötik több eseményhez is. így volt ez például a már fentebb említett Gömörhorka esetében, vagy Bátorkeszin is, amikor a Hídverő Napok alkalmából állított kopjafával egyben a falu első írásos említésének évfordulójáról is megemlékeztek. Számos hasonló példát sorolhatnánk még fel.

Eddig egy olyan esetről van tudomásom, amikor egy településen két kopjafát is avattak egyszerre más-más esemény kapcsán. Szécsénykovácsiban a község első írásos említésének 750. és a millecentenárium évfordulóját is ugyanazon a napon ünnepelték meg:

..Szécsénykovácsi. Emlékoszlopokat avattak.

Kis község az Ipolyhoz közel fekvő Szécsénykovácsi, melynek temetőjében nyugszanak Krúdy Gyula dédszülei. A község önkormányzata a településről szóló első írásos emlék 700. évfordulója tiszteletére az elmúlt hétvégén emlékünnepséget rendezett a művelődési házban. Délelőtt ifjúsági vetélkedőt tartottak, délután pedig két emlékoszlopot is avattak: az egyiket a falu első írásos emlékének 700., a másikat a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére. Ezután került sor a község címerének és zászlajának leleplezésére.’’“

54 A Lármafa találkozó küldetését a Székelyföldi társaság elnöke. Beder Tibor a következőképpen fogalmazta meg a rendezvény tudósítójának: „Erdélynek van egy társa, úgy hívják, hogy Székelyföld. Akkora, mint Szlovénia, lakosainak száma 700 000, Ott még a fü is magyar, sőt még a lélegzet és a levegő is az, mivel őseink leheletét érezhetjük benne. Mi egy olyan »huzatos« helyen élünk, amelyet évszázadokon keresztül veszélyeztettek a tatárok. A székelyek már akkor kitalálták az “sms«-t, mert a hegytetőkön összerakták a fát, majd meggyújtották. Ez volt a lármafa. A lobogó tüzet este 50 kilométerrel alább a hegytetőn állomásozó őr azonnal meglátta, majd ö is tüzet gyújtott és így tovább. Egy fél órán belül az egész Székelyföld tudott a hírről: jönnek keletről a krími tatárok. Mondhatni, összelármázták az embereket, innen a lármafa elnevezés.

Pontosan ezt példázza a mi Lármafa találkozónk is: értesíteni, összefogni az embereket nyelvünk megvédése érdekében. Nyelvünket csak úgy védhetjük meg, ha Szent László erejével állunk ki ennek védelméért. így most én is sereget toboroztam a 3 székely megyét egyesítő társaságba. Meghirdetem a »hadiállapotot« az 1068-ban lezajlott Cserhalmi ütközet színhelyén. Cegötelkén. Akkor 47 helységből gyűltek össze az emberek. Ezzel a nyelwédö sereggel jöttünk most ide, a Felvidékre, ahol folytatódik a lármázás. Ez a lényege a mi találkozónknak." (Farkas Zoltán: Lármafa találkozó a jókai vízimalomnál. Jókai Szó 2004/2, 10. p.)

55 Annak ellenére, hogy a tervekkel ellentétben Zsérén mégsem állítottak kopjafát, a sajtó, egy téves című cikkben mégis úgy tudósított, mintha megvalósult volna a kopjafaállítás (gl, pad: Lármafaállítás Káván. Csallóköz 2004/27, 5. p.)

56 (r): Új Szó 1995. szeptember 27., 6. p.

49