L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

Fontos mérföldkőnek számít az az esemény, amikor a roma holokauszt áldoza­tainak emlékére 2005-ben kopjafát állítottak a Garam menti Csatán. A kezde­ményező Babindák István elmondása szerint azért döntöttek a kopjafa mellett, mivel az a magyarokhoz kötődik, s ők is magyaroknak vallják magukat. Ez a kop­jafa a maga nemében egyedülálló, eddig ugyanis Szlovákiában egyetlen emlék­műről sincs tudomásom, amelyet a koncentrációs táborokban elpusztított ci­gány áldozatoknak emeltek volna. Tudomásom szerint Magyarországon is csu­pán egy található: Babocsánban.57 Különleges alkalomból állítottak kopjafát 2005-ben Ipolyszakálloson. Június 4-én ez a község adott otthont az Ipoly Eurorégió Szabadegyetem c. rendezvény­nek, ahol az előadások zöme az Ipoly-hidakkal volt kapcsolatos.58 A kopjafát az egyik Ipoly-híd közelében avatták fel. 2.3.2. Kopjafák magántulajdonban. A kopjafákkal mint emlékművekkel kezdet­ben kizárólag köztereken, nyilvános helyeken vagy pedig a temetőkben találkoz­tunk. Az 1989-es rendszerváltást követően szlovákiai magyar viszonylatban egy új jelenséget figyelhetünk meg: a kopjafák állítását a magánszférában, magán­emberek telkein. Bár eddig még nem beszélhetünk a szokás széles elterjedésé­ről, s tulajdonképpen egy kopjafa kivételével egyetlen fafaragó, a Csicsón élő Nagy Géza alkotásairól van szó, mindenképpen figyelemre méltó ez a jelenség. Az 1989-es rendszerváltást követően a lakosság visszaigényelhette a szö­vetkezetesítés során államosított, eltulajdonított földjét. Nagy Géza fafaragó en­nek az eseménynek az örömére a családjától elkobzott s 1990-ben visszakapott földjén egy saját készítésű kopjafát állított. A Pozsonyban lakó nővérének és a Csicsón lakó húgának, valamint sógorának telkén, Kulcsodon szintén áll egy-egy általa faragott kopjafa. Egy komáromi ismerőse is rendelt tőle, amely annak há­za mellé került. Részben ide kapcsolódik az az eset, amikor Kosár Dezső alis­­táli fiatalember húgának faragott egy temetői kopjafát. Amikor a szülők állandó, tehát kőből faragott síremléket készíttettek számára, már nem szándékozták meghagyni a síron a kopjafát. Ekkor döntött úgy a fiuk, hogy elviszi lakhelyére, Győrbe. A kopjafa tehát átkerült Magyarországra, s Kosár Dezső telkén állítot­ták fel. Szlovákia más magyarlakta vidékein nem találkoztam ezzel a jelenséggel, így nem lehet tudni, hogy vajon továbbra is csak Nagy Gézához kötődnek majd a magántelkeken állított kopjafák, vagy más régiókban is rendelnek maguknak az emberek. Vajon szükségesnek fogják-e tartani a szlovákiai magyarok nemzeti hovatartozásukat családi viszonyaikban is hangsúlyozni, nem csupán a köztere­ken és a temetőkben? 57 http://www.romacentrum.hu/aktualis/hirek/baratsag/2002aprilis2.html 58 A részletes programot az Új Szó is közölte, azonban arról, hogy a rendezvény kapcsán kopjafát is avatnak, a tudósításban nem esett szó (Új Szó 2005. május 25. ?. p.) 50

Next

/
Thumbnails
Contents