L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
Rozsnyó melletti Csúcsomban álló, hasonló emlékművet. A Kassához közeli Komarócon szintén ezt a megoldást választották, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben középső részt három egymáshoz illesztett kopjafa alkotja. E három, a dunaradványihoz képest kb. 300 kilométerrel távolabb álló emlékmű formailag erősen emlékeztet a Duna mentire. Ez jó példa annak szemléltetésére, hogy bizonyos kulturális jelenségek, tárgyiasult formák akár egymástól függetlenül is kialakulhatnak. A gömöri Várhosszúréten a második világháborúban elesett katonák emlékére több kopjafából álló kompozíciót (középen egy magasabb kopjafa, kétoldalt pedig három-három faragott kereszt és kisebb oszlop, „kopjafa") készítettek, amellyel lényegében nem csupán a helyiek emlékének adóztak, hanem a község határában elesett, és a templom kertjében eltemetett magyar katonák emlékének is. A templomkert tulajdonképpen a környék legnagyobb katonatemetőjének számít. A kopjafák nagy részét (ahogy arra fentebb már utaltam) a jeles magyar történelmi évfordulók emlékére avatták fel. Témánk szempontjából fontos évnek számít 1996, a millecentenárium, azaz a magyar honfoglalás 1100. évfordulója. Ebben az évben jelentősen megnőtt a kopjafa-, valamint a több kopjafából álló kompozíciók állításának száma. Ekkor volt hatalmon az a Vladimír Meóiar által vezetett nacionalista kormány, amely nem nézte jó szemmel a millecentenáriummal kapcsolatos emlékmű-, szobor- és kopjafaállításokat s az ezzel kapcsolatos ünnepségeket sem. Több emlékművet és kopjafát el akart távolíttatni helyéről.45 A szlovákiai magyarok közelmúltjának eddigi legnehezebb időszakát a második világháborút követő jogfosztottság évei jelentették. Az 1947-1949-es ún. magyar-szlovák lakosságcsere és deportálás 50. évfordulójára több településen is kopjafaállítással emlékeztek meg (pl. Andód, Búcs, Fél, Marcelháza, Csallóköznádasd stb.). A kopjafaállítások és kopjafás emlékművek állításának eddig nem tapasztalt legnagyobb hulláma a szlovákiai magyar településeken a millennium kapcsán 2000- ben volt. Különösen figyelemre méltó, hogy a millennium emlékére még 2001- ben, sőt 2002-ben (Tany) is állítottak kopjafát. Az 1989-es rendszerváltást követően terjedt el a szlovákiai magyarok körében a falunapok szervezése. Néhány ilyen rendezvényen kopjafaavatásra is sor került. Ilyenkor valamelyik történelmi évfordulóról is megemlékeztek egyben. Ebben a kategóriában különlegességnek számít az a Rimaszombathoz közeli Rakottyás településen megvalósított rendezvény, amely alkalmával a faluból elszármazott, még most is élő személyek emlékére avattak kopjafát: „Június 19-én megkétszereződik a Rimaszombati járásban lévő kisközség lakossága. Falunapot tartanak, amelyre visszavárják azokat, akik elköltöztek a településről. Az ötletet a szülőfalujuktól távol élők adták, az »ürü45 Erre a témára részletesen a „Kopjafaháború" c. fejezetben (145. o.) térek ki. 45
