L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
hétig tartó kerékpártúra „civil” szerveződésnek számított, előfordult azonban, hogy néhányszor legalizálni kellett, mint a Csemadok Központi Bizottságának egyik rendezvényét. Az önállóságát azonban mindig megőrizte, a valóságban soha egyetlen szervezethez vagy intézményhez nem kötődött. A résztvevők minden évben Szlovákia más-más vidékén kerekeztek be egy-egy útszakaszt. Elsősorban a magyarlakta tájak kulturális hagyományaival, történelmi emlékeivel, természeti szépségeivel, érdekességeivel ismerkedtek. A túrák alkalmával - bár aránylag ritkán - kopjafát is állítottak. Az első kopjafaállítás helyszíne a XII. Bodrogközi Kerékpártúra egyik táborhelyén, a borsi Rákóczi-kastély előtti park volt 1986-ban. Külön érdekességnek számít, hogy a túra résztvevői ekkor az Ungvidéki Mátyócon egy önkéntes néprajzi gyűjtő, Bodnár Lajos16 portáján, az általa létrehozott néprajzi-honismereti gyűjteménynek helyet adó épület előtt is állítottak egy második kopjafát. Fontos megjegyezni, hogy a kopjafaállítás általában nem a rendezvény végén, hanem közben történt (pl. valamelyik táborhelyen - így 1989 nyarán a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő Kuntapolcán). 2.2.3. Kulturális és honismereti napok. A Csemadok szervezésében Szlovákia magyarlakta vidékein az 1980-as években terjedt el a „kulturális napok” szervezése. A rendezvényeket mindig az adott település vagy a szűkebb régió valamelyik nevezetes személyiségéről nevezték el17, Tornaiján pedig Gömöri Honismereti Napok címmel szervezték. E rendezvénysorozatok részeként csupán két helyen: Szepsiben és Tornaiján állítottak kopjafát, mindkettőt 1989 tavaszán, azaz éppen a rendszerváltás évében, s mindkettőt zárt helyen. Az egyiket a Szepsi Csombor Márton Napok emlékére a Helytörténeti Múzeum udvarán helyezték el, a másikat pedig Tornaiján, az I. Gömöri Honismereti Napok alkalmával avatták fel a Tornallyai család kúriájának kertjében. Az 1989-es rendszerváltást követően Szepsiben az említett rendezvényen később nem avattak többé kopjafát. Tornaiján a következő évben még folytatódott ez a hagyomány, aztán itt is elmaradt.18 Komáromban később, 1991-ben kezdték szervezni a Selye János Napokat, s itt is kialakult a kopjafaállítás máig tartó hagyománya. A fentebb említett tornaijai kopjafa abból a szempontból egyedinek számít, hogy a Gömöri Honismereti Napok szervezői eredetileg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére szándékoztak felállítani, s az esemény dátumát is rá kívánták vésni. Mivel az akkori városi nemzeti bizottság19 vezetősége ezt nem engedélyezte20, a dátum nem került fel a kopjafára, viszont rovás16 Bodnár Lajos (1922-2000) arról volt közismert, hogy saját telkén tájházat hozott létre, ahová nagy mennyiségű tárgyi anyagot gyűjtött össze a környékről, s közben néprajzi gyűjtéseket is végzett. A Magyar Néprajzi Társaság a legeredményesebb társadalmi gyűjtőknek járó Sebestyén Gyula-emlékéremmel tűntette ki. A kerékpártúra résztvevői munkája elismeréseként, s az iránta érzett tiszteletből állítottak kopjafát éppen a tájház mellett (vö. Liszka 1994, 113). 17 Érsekújvárott Czuczor Gergelyről. Losoncon Kármán Józsefről, Nagykaposon Erdélyi Jánosról, Nagykürtösön Mikszáth Kálmánról, Rimaszombatban Tompa Mihályról, Rozsnyón Czabán Samuról, Szencen Szenczi Molnár Albertról, Szepsiben Szepsi Csombor Mártonról stb. 18 Gömöri Honismereti Napokat később már nem szerveztek. 19 Mai elnevezése Városi Hivatal. 20 Az információért Pusko Gábornak tartozom köszönettel. 35
