L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

Az 1989-es csehszlovákiai rendszerváltást követően az Erdély iránti vonzalom újabb dimenziókat kapott, több szlovákiai magyar település létesített baráti kapcsolatot erdélyi, elsősorban székely falvakkal, s az erdélyi magyarokat egy réteg továbbra is - vagy talán még hatványozottabban - a „romlatlan ősi magyar” kultúra, a „tiszta forrás” őrzőinek, a „legigazibb” magyaroknak tartja. Én magam is számtalanszor voltam fültanúja ilyen tartalmú kijelentésnek. A szlovákiai és a romániai magyarok közti kapcsolat 1989 után új kifejezést kap: székely települések ajándékoznak kopjafákat magyar testvérközségeknek Szlovákiában, elterjed a székelykapu állításának szokása, s megfigyelhetjük az ún. „székely” vagy „erdélyi” motívumok még hangsúlyozottabb megjelenését a Dél-Szlovákiában állított kopjafákon.

Arra a kérdésre, hogy honnan ered a (cseh)szlovákiai magyarok egy részének ilyen nagy érdeklődése és szimpátiája az erdélyi magyarok iránt, s hogy más határon túli vidékeken ez miért nem öltött ilyen méreteket, eddigi kutatásaim során nem találtam választ.

2.2. Az első állítási alkalomtól az 1989-es bársonyos forradalomig

2.2.1. Nyári művelődési táborok. Tudomásom szerint a Komárom melletti Őrsújfalu autókempingjében 1977-ben felállított kopjafa volt a legelső, amelyet egy rendezvény kapcsán, mint nemzeti szimbólumként értelmezett emlékművet állítottak fel a tábor fiatal értelmiségi résztvevői. A vágsellyei székhelyű Vörösmarty Klub vezetőjének, Tóth Lajosnak a kezdeményezésére, a komáromi Klapka György Művelődési Klub közreműködésével szervezett I. Nyári Művelődési Tábor befejezéseként került sor erre az aktusra. Eddigi ismereteink alapján joggal feltételezhetjük, hogy a Magyarországgal szomszédos kommunista országokban élő magyarok", valamint a nyugati magyarság körében"’ ez volt az első temetőn 4 5

4 A kopjafa nemzeti szimbólumként való megjelenését a volt szocialista blokkhoz tartozó országok magyarlakta vidékein - Erdély kivételével - eddig nem dolgozta fel senki. Erdélyben elsőként a Báli-Sütő szerzőpáros kutatta és publikálta ezt a témát (Báli-Sütő 2002). Eddigi gyűjtéseim azt támasztják alá, hogy a volt Jugoszlávia területén nem állítottak kopjafákat, csupán Csehszlovákiában és Romániában jelent meg ez a szokás a rendszerváltás előtt, valamint Kárpátalján állítottak eddigi tudomásunk szerint néhányat már 1989-ben. Az információkért Dalmay Árpádnak (Kárpátalja), Göncz Lászlónak és Halász Albertnek, valamint Klamár Zoltánnak, Silling Istvánnak és Raffai Juditnak (volt Jugoszlávia) tartozom köszönettel.

5 Tudomásom szerint ezt a témát az ö körükben eddig még senki nem kutatta. A csehszlovákiai magyarokat követően eddigi ismereteink szerint a Magyarország határain túl kisebbségként élő magyarok a németországi Kastlban működő Magyar Gimnázium kertjében 1981-ben állítottak másodikként kopjafát, mégpedig az 1956-os magyarországi forradalom emlékére. Az eddigi ku tatások szerint ez az első olyan kopjafa, amelyet a határon túli magyarok állítottak az 1956-os forradalom emlékére (Boros 1997, 83). Megjegyzem, hogy a Burg Kastlban működő Magyar Gimnázium kertjében álló kopjafák száma később megszaporodott, ma már több különféle típusú fejfák stílusában faragott „emlékmű” áll itt. s ezek állításának szokása ebben az iskolában - kisebb-nagyobb megszakításokkal, kimaradásokkal máig is tart. A gimnáziumnak helyet adó várhoz vezető út mentén egy faragott kereszt is áll, amelynek részeit „kopjafa stílusban” faragták és a fejfákról jól ismert motívumok díszítik. A keresztet a magyar gimnázium készítette köszönetként Kastlnak 1983-ban német nyelvű felirattal: „Unser Dank an Kastl. Ungarisches Gymnasium 1983".

30