L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

A cikkben leírt gondolatok később is vita témáját képezték a szlovákiai magyarság körében, s ebben a kérdésben a mai napig megoszlik a szlovákiai magyarok véleménye. Szintén ebben a lapban bontakozott ki a témánk szempontjából figyelemre méltó vita, amely a rozsnyói Kossuth-szobor újbóli felállításának ünnepségeire készült diadalkapu kapcsán alakult ki. A tárcaíró Csinosodunk címmel többek közt a következőket írja:

....Újból diadalkaput állítanak. Székely motívum. Vajon miért? Kisajátítjuk

Erdélyt? Nem lett volna stílszerűbb valami bányász elgondolás? Minden esetre szebb és jobb, mint semmi..."

(Sajó-vidék 1939. június 3., 3)

Erre Tichy Kálmán szoborbizottsági tag Tévedés a székelykapu körül című írásában reagált a Rozsnyói Híradóban:

„B. lapjuk legutóbbi számában a »Csinosodunk« című hírben bírálat hangzott el a készülő díszkapuról. E bírálat kapcsán a Sajó-vidék kritikusa az építményt »székely motívumnak« minősítette s megállapította róla, hogy éppen csak a »semminél szebb és jobb«. Legyen szabad e bírálatra a következőkben válaszolnom: 1. A kapu még nem is készült el, várjuk meg, míg teljesen befejezik, s akkor mondjunk róla véleményt. 2. A szakértő nem téveszti össze a kopjafát a székelykapuval? Utóbbi valóban erdélyi különlegesség, de az előbbi nem kisajátított székely, hanem egyetemes magyar díszítő elem. Például gömöri falvainkban is sűrűn előfordul, amint azt a népművészettel foglalkozók jól tudják..."

(Rozsnyói Híradó 1939. június 11., 4)

Egy későbbi számban egy rövid írás erejéig még visszatérnek a lapban a diadalkapu problémájához:

„Idejét múlta. A diadalkapura annak idején megmondtuk a véleményünket.

Ez akkor lezáródott. Most, Erdély visszakerülésével a kapu motívumával teljesen idejét múlta. A főbejáratnál a jármű forgalmat is akadályozza, de ettől eltekintve deszkák hiányzanak már a díszkapuról és a nemzeti szín is teljesen kifakult. Az idő nagyon is meglátszik rajt s azért a legtanácsosabb, bontsuk le."

(Sajó-vidék 1940. szeptember 28., 2)

A fenti vitához kapcsolódó írások több szempontból is tanulságosak témánkat illetően. Figyelemre méltó, hogy bár a tárcaíró nem használta a kopjafa kifejezést, Tichy Kálmán válaszcikkében mégis ezzel a kifejezéssel él, s írásból kiderül, hogy a Gömörben előforduló faragott fejfákat is így nevezi. Tehát ez is bizonyítja, hogy a köznép nem ismerte ezt a szót, a kifejezés meghonosítását mesterséges úton a képzőművészek kezdik el. Amint már említettem, Tichy Kálmán is Budapesten tanult, ott került kapcsolatba a népművészet iránt érdeklődő művészekkel, s mint néprajzgyűjtő, ismerte több gömöri település temetőjének fejfáit, rajzokat is készített róluk. Cikkében azonban mégsem a helyiek terminológiáját, a fejfát használja, hanem a kopjafa kifejezést, amit a környéken nem is ismertek. A fent idézett vita rámutat arra is, hogy a (cseh)szlovákiai magyarok

26