L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

14. A kopjafa, mint a szimbolikus térfoglalás eszköze és az etnikai határ kijelölője. Összegzés

A kutatás jelenlegi stádiumában - a fentebb részben már említetteken túlmenően - számos további feladat elvégzésének szükségessége rajzolódott ki: Fontos lenne alaposabb kutatásokat végezni egy-egy részletkérdést illetően, hogy árnyaltabb képet kaphassunk ezekről. A kopjafaállftás szokásának nagy mértékű elterjedése, s a felavatott objektumok alapján például úgy tűnhet, hogy a szlovákiai magyarok körében a jelenség megítélése nagyjából egységes és pozitív. Az eddigi, inkább érintőleges kutatásaim eredményei alapján ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét; a vélemények ugyanis megoszlanak. A kezdeményezők és az avatási ünnepségeken résztvevők magatartása természetesen pozitív, mint ahogy a lakosság bizonyos hányadának is az. Vélhetően a szlovákiai magyarok jelentős hányada azonban közömbös2“, vagy pedig kritikusan szemléli a jelenséget, s nem ért egyet az egykori sírjel emlékműkénti újraalkalmazásával. Sokan fölöslegesnek tartanak bármilyen emlékmű-állítást. Több adatközlő Erdélyhez köti, s emiatt nem fogadja el. Ez részben összefügg az erdélyiekkel szemben egyre erősödő ellenszenvvel is.264 265 Véleményüknek azonban csak ritkán adnak hangot, mivel a kopjafákkal kapcsolatban felmerül a ki az igazi magyar kérdése is. A támogatók ugyanis egyfajta nemzetárulásnak tekinti a kopjafára vonatkozó bármely kritikai megjegyzést, s egy nemzeti jelkép megtagadásaként értelmezik. Nagy részük így viszonyul a kopjafa eredetével kapcsolatos tudományos magyarázathoz is: ha valaki a tudományos eredményekre hivatkozva cáfolja a honfoglalás kori vagy még korábbi meglétére vonatkozó eredetmagyarázatot, azt a jobbik esetben csupán nem veszik figyelembe, vagy alulinformáltnak (!) tartják266, de legtöbbször egyenesen nemzetárulónak tekintik őt, aki megtagadja az „ősi múltat”. Általában arrogánsán viszonyulnak bármilyen, az övéktől eltérő véleményhez, még meghallgatni sem hajlandók a tudományos magyarázatot. Nyilvánvaló tehát, hogy a kopjafaállítás, s maga a faragás is hazafias tettnek számít. Ahogy már említettem, fenti megállapításaimat a kutatómunka során nyert háttér-információk, magánbeszélgetések, elszó-264 Többen fölösleges dolognak tartják a kopjafa- és emlékműállításokat, szerintük fontosabb dolgokra kellene inkább a pénzt költeni. Ilyenkor mindig utalnak a községben megoldatlan problémákra: pl. vízvezeték vagy kanalizáció hiánya stb.

265 Ez az ellenszenv az adatközlők elmondása szerint abból adódik, hogy Magyarországon minden tekintetben az erdélyieket részesítik előnyben, Szerintük az erdélyiek nagyon követelődzők (ahogyan több adatközlő is fogalmazott: „mindig csak sírnak”) a többi kisebbségi magyar rovására, s a médiákban is főleg velük foglalkoznak. Többen is igazságtalannak tartják, hogy ha a magyarországi médiában „határon túli magyarokról” van szó, szinte már csak az erdélyieket értik alatta, és aránytalanul több anyagi támogatást kapnak, s többek közt az elnyert pályázatok összege sem arányos. Ebben a kérdésben is megoszlik a szlovákiai magyarok véleménye: a másik tábor továbbra is az erdélyieket tartja az igazi magyaroknak, s különböző módon segíti is őket. A 2005-ös nagy romániai árvíz után több helyen szerveztek gyűjtéseket az erdélyi települések részére, sőt a kisalföldi Búcson segélykoncert is megvalósult az árvízkárosultak javára. Arról nincs tudomásom, hogy a jugoszláviai háborúban érintett magyar településeknek, vagy pedig a Kárpátalját is sújtó korábbi árvíz károsultjainak szerveztek volna gyűjtést. Ez utóbbiak számára tudomásom szerint csupán a Kassához közeli Szepsiböl küldtek segélyt.

266 Az ősi eredetmítosz képviselői általában arra hivatkoznak, hogy mit írt erről Kós Károly, Malonyay Dezső esetleg Kiszely István, s mit „írtak erről az újságok".

180