L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

14. A kopjafa, mint a szimbolikus térfoglalás eszköze és az etnikai határ kijelölője. Összegzés

lások, a sajtó híranyagának elemzése alapján fogalmaztam meg. Ezeket azonban egzaktabb, közvélemény-kutatási módszerekkel a jövőben árnyalni és pontosítani lehetne és kellene (megvizsgálni például a magyar és a szlovák lakosság véleményét a kopjafaállításokról). Az ünnepségek részletes vizsgálata, vagy az elhangzott beszédek elemzése stb. - összevetve a rendszerváltás előtti emlékmű-avatási szertartásokkal, koszorúzási ünnepségekkel stb. - is bizonyára újabb tanulságokkal szolgálhatna. Egy komplexebb és pontosabb összehasonlítás érdekében kívánatos lenne a jelenség részletes kutatása a határon túli többi magyar közösség körében is. Ajánlatos lenne továbbá azt is megvizsgálni, hogy más népeknél előfordul-e hasonló jelenség. Eddigi kutatásaim során ugyanis szlovák párhuzammal már találkoztam.

Úgy tűnik, a szlovákok körében a fából faragott és színesre festett gyetvai temetői kereszt az 1989-es rendszerváltást követően nemzeti szimbólumként is kezd teret hódítani. Kétféle tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt az ún. kereszt-revival jelenséget, vagyis Gyetván és néhány környékbeli településen, ahol ezt a típusú keresztet állították a múltban sírjelként, ismét visszatérnek ehhez a hagyományhoz, de olyan helyeken is megjelennek, ahol korábban nem ennek a kereszt-típusnak az állítása volt hagyományos. Másrészt elindult egy olyan folyamat, amikor emlékműként állítják ezeket. Ennek oka, hogy jellegzetes „ősi” szlovák hagyománynak tartják, akárcsak a magyarok a kopjafát.267 Egy szomszédos nép körében tehát szintén fából készült sírjel, ezúttal a kereszt kezd nemzeti szimbólummá, s egyben emlékművé válni. E keresztek gazdag díszítése is szerepet játszhat abban, hogy napjainkra egyre nagyobb mértékben terjed, így valószínűsíthető, hogy - a gazdagon faragott kopjafákhoz hasonlóan - ez a nemzeti szimbólummá válás egyik fő oka268. A Csallóközben már áll egy gyetvai-típusú, színesre festett, magas fakereszt a közelmúltban épült dióspatonyi római katolikus templom mellett.269

267 Az információért Marian Pal'aga néprajz szakos egyetemei hallgatónak (Komenský Egyetem, Pozsony) tartozom köszönettel.

268 A Ján Botík professzorral való konzultáció során felhívta a figyelmet a Magas Tátrában az ott tragikusan elhunytak emlékére létrehozott szimbolikus temetőben haláljelként elhelyezett gyetvai keresztek mintájára készült festett keresztekre. Ezek - véleménye szerint - jelentős mértékben hozzájárulhattak a kereszttípusnak a köztudatban általános szlovák jelenségként való rögződésére. A Liget c. folyóirat Haláljelek címmel megjelent külön számának hátsó borítóján közölnek egy 1989-ben készült felvételt a Magas Tátrában található jelképes temetőben álló gyetvai típusú keresztről (Kovács 1990).

269 A keresztet egy gyetvai fafaragó, Pavol Melich készítette. Tudomást szerzett róla, hogy gyűjtenek az épülő dióspatonyi templomra. Elhatározta, hogy egy saját készítésű keresztet ajándékoz a falunak. 1998 januárjában szállították el Gyetváról Dióspatonyba és 1998. október 18- án az új templommal együtt szentelték fel. Eddig nem sikerült kiderítenem, hogy miért éppen ennek a településnek ajándékozta az említett fafaragó a keresztet. Ebben a konkrét esetben nem bizonyítható, hogy bizonyos nemzeti terjeszkedés jelképeként került volna az objektum a csallóközi templom elé. Inkább az valószínűsíthető, hogy valamilyen baráti, esetleg rokoni szálak fűzik a faragót a településhez (az információért Dióspatony polgármesterének, Lelkes Vincének tartozom köszönettel).

181