L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

12. A szlovákiai magyarok és a kopjafa a sajtó tükrében

Azok között, akik nem értenek egyet a kopjafa állításának gyakorlatával, s annak hangot is adtak, ott találunk két szlovákiai magyar képzőművészt is. Nagy János szobrászművész, aki egyébként - ahogy arról már volt szó - a kezdeti időszakban az őrsújfalui művelődési táborban maga is tervezett a szervezők felkérésére kopjafát, a következőket nyilatkozta:

„Ne kopjafákat állítsunk az 1100. évforduló, az ezerszáz évünk tiszteletére, mert nem temetünk, hanem olyan maradandó emlékeket, amelyek múltunkra, de ajövőnkre és kötelességeinkre is emlékeztetnek.”198

A közelmúltban, 2005-ben egy Új Szó-beli interjúban a Dunaszerdahelyen élő Lipcsey György szobrászművész (ő szintén faragott emlékoszlopokat) is kifejtette véleményét a szlovákiai kopjafaállítások elterjedésével kapcsolatban:

.....rengeteg kopjafát állítottak, amelyeket sokszor Magyarországról ajándékoztak. Ez gesztusnak nagyon szép, csupán azon kellene elgondolkodni, hogy mi köze van a Felvidéknek a kopjafához? Nem beszélve a székelykapukról, mert néhol azok is megjelentek. Nem mintha nem tetszene a kopjafa vagy a székelykapu, de nem biztos, hogy nekünk ilyet kellene csinálnunk. Minden régiónak megvannak a maga sajátosságai, s azért ha itt, a Felvidéken körülnézünk, nincs mit szégyenkeznünk: szép építészeti emlékekben nincs hiány, és több jelentős szobrászművész származott innen. Erre kellene építenünk." 199

A fent idézett újságcikkek alapján láthatjuk, hogy a kopjafák állításának gyakorlatáról megoszlik a szlovákiai magyarok véleménye. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a kopjafa eredetének kérdését illetően a témával foglalkozó első, romantikus szemléletben fogant, valamint az ebben a szellemben született későbbi írások jelentik sokak számára a kiindulási alapot. Az újabb kutatási eredményekről vagy nincs tudomásuk, vagy egyszerűen nem is akarják figyelembe venni őket.

198 Motesíky Árpád: Emlékműveink, szobraink gyarapodnak. Hát 1996/ 50, 5. p.

199 Részlet Vojtek Katalin Lipcsey György szobrászművésszel készített interjújából. Új Szó 2005. január 15., 9. p.

158