L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
12. A szlovákiai magyarok és a kopjafa a sajtó tükrében
többek között megemlíti a fentiekben már tárgyalt Kopjafák c. versét is: .....az olvasók legtöbbje a millecentenáriumi kopjafaállítás védőbeszédeként értelmezte. Pedig én csupán a református temetőkertjeinkben még fellelhető fej- és kopjafáink megóvásáért kongattam meg a vészharangot..."193, majd a becsületsértés határait sokszor legalábbis súroló kijelentéseket téve kioktatja a cikk megjelenésekor kutatói ösztöndíjjal Németországban tartózkodó néprajzkutatót, a „süllyedő hajó” elhagyásával vádolja, majd így fejezi be: „...azért talán Németország sincs oly messze, éppen ezért egy néprajzkutatónak rá kellene éreznie, hogy »A temetőből látni a legmesszebbre!» Talán még most sincs későn?!” Vörös Péter írására Liszka József A véleménynyilvánítás szabadságáért c. cikkében reagált19'1, ezzel azonban a kopjafák körüli vita nem ért véget. A Szabad Újság az újságírási gyakorlattól eléggé eltérő, szokatlan módon helyet adott Vörös Péter következő A kopjafák állva halnak meg? című, meghatározhatatlan műfajú írásának, amely lényegében 7 idézetet tartalmazó gyűjtemény különböző neves íróktól és költőktől.195 A fentieket azért tartottam fontosnak részletesen bemutatni, hogy lássuk, a kopjafa mint nemzeti szimbólum, mennyire meghatározó szerepet kapott a szlovákiai magyarság életében, sőt ennek kapcsán már a „ki az igazi magyar" kérdése is felmerül, a kopjafaállítást, illetve a kopjafákkal kapcsolatos bármilyen kritikus megjegyzést a magyar nemzet elleni véteknek tekintik. A vitából egyben az is kiderül, hogy (az egyébként reformtus lelkészcsaládból származó) V. P. a kopjafát a faragott református síremlékekkel azonosítja. Az általa képviselt nézet korántsem egyedi. Az ismertetett „vitát" követően szintén a Szabad Újság lapjain jelent meg az az írás, amely alátámasztja, hogy a szlovákiai magyarok bizonyos rétegét milyen érzékenyen érinti a kopjafával kapcsolatos legcsekélyebb mértékű, bárminemű kritikai megjegyzés. Az Ipolybalogon felállított kopjafát egy, a községbe betelepült szlovák asszony beszélgetés közben az autóbuszban fadarabnak nevezte. Ennek az egyik szlovákiai magyar újság munkatársa is fültanúja volt. A „fadarab” minősítés annyira felháborította őt, hogy terjedelmes írásban reagált rá. A cikk által ismertetett körülmények alapján úgy tűnik, hogy nem magyarellenes kijelentésről volt szó, az újságíró mégis magyarellenes megnyilvánulásként értelmezte a megjegyzést.196 Ugyancsak tanulságos a Félben álló kopjafa kapcsán megjelent két írás. Az Új Szó Olvasói levelek rovatában A kopjafa című rövid cikk szerzője azt kifogásolja és sérelmezi, hogy a kopjafaállítás kezdeményezője, s az ünnepség szervezője Magyarországról áttelepült szlovák nemzetiségű lakos volt. A település polgármestere „Milyen jogon? - kopjafa" címmel közreadott nyílt levelében reagált a fenti írásra.197 193 u.o. 194 Szabad Újság 1997/6, 4. p. 195 Szabad Újság 1997/10, 4. p. 196 Az újságcikk majdnem teljes szövegét lásd a Függelékben! 197 Mindkét írás teljes terjedelmében olvasható a Függelékben! 157
