L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
12. A szlovákiai magyarok és a kopjafa a sajtó tükrében
megnőtt. Nyilvánosan azonban csak nagyon kevesen adnak hangot véleményüknek, mivel - elmondásuk szerint - általában kellemetlenségük származott belőle: a „nemzetáruló magyarok” kategóriájába sorolták őket. A kopjafakészítés bizonyos körökben hazafias, illetve - pontosabban fogalmazva - nemzeti tettnek számít. A Komáromban Dunatáj cím alatt megjelenő regionális lap egyik szerkesztője a gutái augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségekről tudósító cikkében az ez alkalomból állított kopjafával kapcsolatos negatív, elítélő véleményének adott hangot. Szerinte ennek a történelmi eseménynek az évfordulójára a kopjafa helyett inkább keresztet kellett volna állítani. ....Kopjafa szentelésére is sor került, ami azért érdekes, mivel köztudomású, hogy a kopjafa eredete szláv [sic!] és csak Erdélyben, illetve a református hívőknél hagyomány. Véleményünk szerint István számunkra a kereszténységet hozta el, így a katolikusoknál a millenniumi kereszt felállítása lett volna időszerű.” 187 A „kopjafaháború” idején jelent meg Vörös Péter tollából a Jelfák c. vers az egyik szlovákiai magyar lap hasábjain.188 Nem véletlen, hogy éppen annak a két személynek - Liszka József néprajzkutatónak és Mihályi Molnár László néprajzi gyűjtőnek - ajánlotta, akik nagyjából abban az időben foglalkoztak a fejfák kutatásával, és publikáltak is a témával kapcsolatban189. A vers szerzője a faragott sírjeleket nem fejfának, hanem kopjafának nevezi. A vers az egyik olyan cikk kíséretében jelent meg, amely éppen a kopjafaháborúval foglalkozott. Az olvasók nagy része a verset a kopjafák védelmében írt alkotásként értelmezhette. Hogy mennyire érzékeny a szlovákiai magyarok egy része a kopjafákkal kapcsolatos, esetleg a kopjafák állítása helyett más jellegű „emlékmű" állítását célzó javaslatokra, megjegyzésekre, arra álljon itt egy példa, amely sok tanulsággal szolgálhat. Liszka József az éppen dúló kopjafa és millecentenáriumi emlékmű körüli háború idején, 1996-ban született Kopjafa helyett tanulmánykötet címmel az Új Szó hasábjain megjelent írásában azt javasolja, hogy a kopjafaállítás helyett mennyivel maradandóbb emlék lehet az utókor számára egy, az adott településről szóló publikáció, amely még maradandóbb az utókor számára, mint maga a kopjafa 19°, s a társadalmi haszna is nagyobb. A fenti vers írója a cikkre egy másik, a Szabad Újság c. lapban reagált191 egy szokatlanul arrogáns Saját farkába harap a magyar?! (avagy a kopjafák az oltókés alatt) c. írásában192, amelyben 187 -ml-: Első magyar szentünk ünnepén. Dunatáj 2000. augusztus 25., 1. p. 188 Szabad Újság 1996. október 16., 8. p, 189 Liszka József néprajzkutatónak és Mihályi Molnár László tanárnak, önkéntes néprajzgyűjtönek. A vers teljes szövegét lásd a Függelékben. 190 Új Szó 1996. november 11., 6. p. 191 Az Új Szó szerkesztősége nem volt hajlandó megjelentetni a személyeskedő írást. 192 Szabad Újság 1997/1, 10. p. 156
