L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
6. A kopjafák készítői
Első közös megbízatásuk egy-egy kopjafa elkészítése volt a második világhábo rús emlékmű részeként. A második köztéri kopjafát Dunamocsra faragta aján dékba. Elkészítését a Kossuth rádióban elhangzott felhívás inspirálta: „1995-ben a magyar rádióban, a Kossuth adón hallottam egy riportot, már nem tudom ki beszélt, de arról volt szó, hogy közeledik a honfoglalás 1100. évfordulója. Egy prominens személyiség, már nem emlékszem, hogy ki volt, azt mondta, hogy minden magyar ember, aki csak teheti, s van rá valamilyen lehetősége, képessége, az tegyen le egy jelet, valamilyen módon járuljon hozzá az 1100. évforduló megünnepléséhez. Én ugye akkor már faragtam kopjafát, így azt gondoltam, hogy én faragok egy kopjafát. Ugye én nem várhattam azt, hogy engem valaki megkeressen és felkérjen, hogy faragjak egyet, mert akkor még nem ismertek. De mindenképpen megvolt bennem az akarat. Akkor én felajánlottam a falunak, hogy csinálok egy ilyen emléket. Azonban ezt nem fogadták el, nekik ez kevés volt, egy nagyobb lélegzetű dolgot akartak, így lett a több mint 400 ezer korona értékű lovas szobor. Én ingyen gondoltam, felajánlásként, mert úgy gondoltam, hogy ha felajánlottam, akkor nem kérek érte pénzt. Szerettem volna egy emléket, mert annyira megfogott az a gondolat, amit a rádióban hallottam, hogy mindenképpen szerettem volna valamit faragni. Ez volt az egyetlen, amit el tudtam volna képzelni részemről, de hát nem fogadták el. Akkor aztán felajánlottam Dunamocsnak, ahol elfogadták, s akkor nekiálltam faragni, akkor az első olyan kopjafát, amibe beleadtam anyait, apait. Erre sok időm volt, még 1995 őszén fogtam hozzá, több hónapom volt rá, szépen megterveztem. Hónapokon keresztül jártam Dunamocsra faragni. A községi hivatalnak volt egy esketőterme, ott volt a fa, ott faragtam egyedül. Volt ott egy lemezjátszó, hallgattam a népzenei lemezeket, mert én mindig népzenét hallgatok, ha faragok, az inspirál, az ad erőt, hogy ne fáradjak el.’’lor Érdemes idézni Sidó Szilveszter gondolatait a kopjafa elnevezéssel kapcsolatban, valamint a kopjafáról s annak motívumairól alkotott véleményét is: „Én a különféle évfordulókra és más alkalmakra állított dolgokat emlékoszlopnak nevezem, én a síremléket nevezem kopjafának, mert ezek az emlékoszlopok részben azzal a motívumokkal készülnek, mint a kopjafa, de más célt szolgálnak. Az a lényege, hogy magyar jellegű legyen. Én úgy gondolom, én nem vagyok székely, mi nem vagyunk Erdélyben, de ha az összmagyar kultúrát nézzük, akkor a kopjafák ennek a kulturális örökségnek a részei, mint a magyar népmese. Például a bukovinai székely népmesét el lehet mesélni a Mátyusföldön is, mert a gyerek megérti, így az erdélyi eredetű motívumokat is jogunk van felhasználni. Ugyanakkor nem lemásolni akarom egy az egyben a faragásokat, a motívumokat, hanem meríteni akarok belőle.” 107 107 Ahogyan azt már a feliratokról szóló fejezetben is említettem, a dunamocsi millecentenáriumi kopjafát csak 1997-ben állították fel. 100
