L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
1. Bevezetés
1. Bevezetés Ha manapság valaki kopjafáról beszél, az emberek egy részének általában nem a szó (talán) eredeti jelentése - vagyis egy sírjel - jut eszébe, hanem elsősön ban az utóbbi több mint két évtizedben tájainkon megszaporodott, különféle alkalmakból felállított faragott emlékoszlop. A fából készült, egykor csupán temetőkben előforduló sírjelek (fejfák) egy bizonyos, gazdagon faragott típusa az idők folyamán magyar nemzeti szimbólummá vált, fontos helyet foglal el mind Magyarországon, mind a határain kívül élő magyarok nemzeti szimbólumtárában, s nem csupán Európában, hanem a tengerentúli szórványmagyarságnál is. A szlovákiai magyaroknál az utóbbi másfél évtizedben a nemzeti identitás kifejezésének, a szimbolikus térmegjelölésnek egyik legfontosabb eszközévé vált. Mikor és miért tűnt fel a ‘kopjafa’ tájainkon a temetőn kívül nemzeti szimbólumként, emlékmű formájában, s milyen szerepet tölt be a szlovákiai magyarok életében? Jelen munkámban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a választ. Azon túl, hogy történeti áttekintést nyújtok a kopjafa első megjelenésétől napjainkig, kísérletet teszek a jelenség komplex bemutatására és értelmezésére is. Mivel aránylag új jelenségről van szó, lehetőség nyílik arra, hogy még kialakulási folyamatában megragadhassam, és a lehető legapróbb részletekig valamennyi vetületére rávilágíthassak. Munkamódszerem különböző forrástípusok felhasználásán és értelmezésén alapult: Több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdtem utazásaim során kisebb-nagyobb rendszerességgel dokumentálni a Szlovákia magyarlakta vidékein felállított kopjafákat- akkor még konkrét cél nélkül. A Fórum Kisebbségkutató Intézet (akkor még Fórum Társadalomtudományi Intézet) keretében 1997-ben komáromi székhellyel létrehozott Etnológiai Központban megalapítottuk a Nemzeti Jelképek Adattárát. Itt az évek során gazdag anyag gyűlt össze. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi eddig állított kopjafáról fénykép-dokumentáció is készült, így az Etnológiai Központ Fotótárába az ezret jócskán meghaladó hagyományos fénykép, valamint digitális felvétel került be. Jelen munkámba több mint 100 adatközlőtől származó adatot, információt építhettem be. Ők zömében olyan személyek, akik résztvevői voltak azoknak a rendezvényeknek, amelyeken kopjafaállításra került sor, vagy pedig ezeket szervezték (néhány ilyen rendezvényen magam is részt vettem). Segítségükért ezúton is szeretnék köszönetét mondani. Elsősorban az 1989-es rendszerváltást kővető elmúlt több mint másfél évtizedben a különféle kopjafaállításokról, emlékműavatásokról rendszeresen és aránylag részletesen tájékoztat az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó, de ugyanez mondható el a többi szlovákiai magyar sajtótermékről, a regionális lapokon át egészen a helyi kiadványokig. A különféle alkalmakból megvalósuló 9
