Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
Ha az 1910 óta megállapítható, a nemzetiségi határt módosító etnikai tendenciákról kellene szólni, akkor Gömör és Kis-Hont esetében leírható, hogy a nyelvhatár mentén élő peremmagyarságra nehezedő, a csehszlovák megszállást követő azonnali statisztikai értelmű nyomás (elvárás)105 ellenére Gömörben az etnikai határ lényegében stabil, változatlan maradt, sőt kiélésedéit! Ezt támasztja alá az etnikai kevertség statisztikai sávjainak szélsőségessé válása. 1919-21-re eltűnt a térképről éppen az etnikai határ instabilitását jelenthető (könnyen „ide vagy oda" billenő-billenthető) középső, 40-60%-ig terjedő statisztikai sáv.106 Az egyes helységek etnikai szempontú elemzésénél egyrészt a szlovák népszámlálások, névtárak települési szintű megbízhatatlansága, másrészt a lakosok sokszor tudatos, „statisztikai identitáscseréje” miatt (az utóbbiról még részletesen lesz szó) nem állnak megbízható nemzetiségi adatok a rendelkezésünkre, ezért az alábbiakban az egyes községeknél, városoknál az összeírások hitelességét több módon igyekszem növelni: sorra veszem, hogy mely települések esetében bizonyíthatók a számadatok mögött húzódó nemzetiségi folyamatok. A „rossz”, bizonytalan, torz adatok kiszűrését vagy a népszámlálások idősorba rendezésével, vagy tereptapasztalatokkal, azaz saját rákérdezéssel igyekeztem elvégezni.107 Az 1910-es nyelvhatárt északon követő vegyes szlovák-magyar települések - Cserepes, Kőhegy, Kisborosznak, Süvete, Jolsvatapolca, Miglészpataka - magyarsága 10% alá esett, és ezzel lényegében egynemzetiségűvé váltak, etnikailag homogenizálódtak. A már említett és szintén a nyelvhatár mentén fekvő Csetneken viszont éppen ellentétes folyamat, a magyarság arányának emelkedése játszódott le. Csetneket az 1910-es népszámlálás mint legnagyobbrészt cigányok lakta települést említi, akiknek a többsége szlovák anyanyelvű (6. táblázat). Feltehetően ennek a bizonytalan identitású népcsoportnak az anyanyelvétől eltérő nemzetiségi bevallása okozta ezt a hatalmas anomáliát, mivel magyar betelepedés sem történt a településre.108 Annál is érdekesebb a cigányság ilyen irányú „magyarrá” válása, a magyarok számának hirtelen megugrása, mert egy105 Ez a nyomás a csehszlovák nemzetiség felvállalására irányul - Popély 1991, 32. 106 1919-ben egyetlen község, Beje tartozik a 40-50%-os kategóriába, 1921-ben Rimatamásfalva, Miglészpataka és Csetnek (lásd elemzésüket alább). 107 Nem foglalkozom külön a csehszlovák, majd a szlovák népszámlálások esetleges torzításaival, tudatos ferdítéseivel, mert bőséges és a problémát teljesen kimerítő szakirodalom áll a rendelkezésünkre: Szánthó 1933; Jócsik 1940; Rónai 1940. - Ha azonban a megye egyes településeiről a népszámlálások kirívó, megalapozatlan etnikai adatokat tartalmaznak - lásd éppen az 1919-es népszámlálást -, akkor azokkal kapcsolatban mindig hangot adok a fenntartásaimnak. 108 Csetnek a hagyományosan nagyszámú cigány lakost számláló települések közé tartozik, mivel 1760-ban, amikor az első cigánycsaládokat letelepítették, ideális életfeltételeket biztosítottak a számukra: a községben külön építettek nekik új házakat. - Vende é. n., 35. 68
