Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
cia haditanács csatlakozott az Egyesült Államok kormányának deklarációjához, mely szerint - Wilson januári 14 pontjával ellentétben - az antant céljának tekinti - többek között - az önálló csehszlovák állam megalakítását (Galántai 1988, 7/2, 1188-1227). A Gömör és Kis-Hont megyét is érintő első elképzelés az 1918. december 6- án meghúzott, ún. Bartha-Hodža-féle demarkációs vonallal (Nyustya-Nagyrőce-Betlér településeken futott keresztül) megvalósítandó országterületi rendezés volt (11. térkép) (Gyönyör 1992, 166-214; 1993, 11-14). Ezt az elképzelést módosította a francia kormány a december 23-án átadott Vix-féle jegyzékkel, mely már sokkal szigorúbb területi feltételeket szabott Magyarország számára, és a gömöri Rimaszombat (mely városnak még Csehszlovákiához kell tartoznia)-Sajókirályi-Szuhafő irányú nyílegyenes határral nemhogy vegyes etnikumú területeket, hanem színtiszta magyar nemzetiségi településeket szakított le a megyéről. Ez a felosztás decembertől egészen 1919 júniusáig nem változott.91 A Tanácsköztársaság kikiáltását követően, májusban az intervenciós csapatok ellen északon lendültek támadásba a magyar vörös csapatok, és komoly területi sikereket értek el. Gömör és Kis-Hont megyében három fő csapásirányban (1. Tiszolc, 2. Csetnek, 3. Rozsnyó) indult meg a támadás, és az előrenyomulás eredményeként sikerült a Tiszolc-Jolsva-Rozsnyó települési láncig viszszanyomni az ellenséget (június 12.), amit azután Clemenceau jegyzéke követett.92 Az átiratban a francia miniszterelnök gyakorlatilag kijelölte Magyarország végleges határait. Gömör esetében ez de facto a később, Trianonban de jure szentesített határvonalat jelentette.93 Ami a clemenceau-i vonalat (és egyben gömöri határszakaszt: Zabar-Gesztete-Susa-Putnok-Szuhafó'-Aggtelek) (Balassa 1920, 11) illeti, egyetértek Vígh Károly azon megállapításával, hogy ezekkel a szigorú határfeltételekkel nem elsősorban a magyar belpolitikára akartak az antant döntéshozói nyomást gyakorolni, hiszen már a kommün előtt megvoltak 91 1919 első félévében azonban egyéb, sajátos határelképzelések is születtek: napvilágot láttak olyan követelések, melyek az 1818 októberében proklamált Csehszlovákiához egészen Vác-Miskolc vonalig csatoltak volna területeket. - Források: Magyarország határainak alakulása a különböző elképzelések szerint. 1920 Budapest. OSZK Térképtár TM 6530; Houdek 1931; Popély 1995, 8-36; Siklós 1988, 8/1, 88-190.; Szarka é. n., 151-158; 1984, 21. 92 A Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborúja. 1968. Budapest OSZK Térképtár TM 27001; Kogutowicz K.: A Magyar Szent Korona Országai és az entente megállapította ideiglenes határvonal. Budapest, 1919; Arató 1977, 1818-1832. 93 1920. január 15-én átadták Magyarország képviselőinek a békefeltételeket. Gömör és Kis-Hont esetében még egy kevés esély volt a határ minimális módosítására, mert a Salgótarjántól Tornáig húzódó határszakaszt a „helyszínen megállapítandó határként tüntették fel”. Ez a gyakorlatban viszont csak községhatármódosításokat takart. - Térképmelléklet az 1920. január 15-én Neuillyben a magyar kormány megbízottainak átnyújtott békefeltételekhez. 1920. Budapest OSZK Térképtár TM 6425. 63
