Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
III. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XIX. század elejétől az első világháború végéig (1800 - 1914) - IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1914)
III. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XIX. század elejétől az első világháború végéig (1800-1918) 1802-ben Gömör területe a hozzá kapcsolt Kis-Honttal (Hont megye egyik járásával) megnövekedett. Először Rimaszombat (az addigi kis-honti székhely) és Pelsőc közösen viselte a megyeszékhely címet, majd Rimaszombat vált az egyedüli megyeközponttá (Veres 1992, 15). Ez a változás a megye etnikai viszonyaiban azonban nem okozott változást, ugyanis Kis-Hont hasonló nemzetiségi térszerkezetet tudhatott magáénak a XVIII. században, mint Gömör. Az első XIX. századi munka, amelyből az egész megye nemzetiségi arculatáról képet kapunk, Fényes Elek 1836-1840-es kötete.81 Fényes a nyelv alapján ítélte a községeket valamelyik nemzetiséghez tartozónak, de a többnyelvű, vegyes helységek számára is komoly besorolási problémát jelentettek: „...a vegyes helységek, hol ha szinte a különböző nyelvek közt való erényt igyekeztem a legnagyobb szorgalommal kifürkészni, még is lehetetlen volt elkerülnöm, hogy a számokat hozzávetőleg ne tegyem ki..." (Idézi: Dávid 1980, 100). A megye alapvető struktúrája 1796-1799 óta nem változott (8. térkép82). A két nemzetiséget elválasztó határ csak a megye középső részén, a Jolsvatapolca-Szkáros-Nasztraj háromszögben változott. Ez az eltérés sem etnikai folyamatok eredményére, hanem Fényes körültekintőbb nemzetiségi ítéleteire vezethető vissza, ugyanis ő a bizonytalanabb nyelv-nemzetiségi határ menti községekből hatot vegyesnek ítél, azaz kiszélesítette a nemzetiségi határ menti sávot. A déli magyar rész viszont Fényes adatai szerint homogenizálódott. Vályival ellentétben Pelsőcardót és Dúsát a déli részen szlováknak, Máiét és Hosszúszót vegyesként tünteti fel Fényes. Az utóbbi két község esetében a szlovák betelepítésre utal a vegyes jelleg feltüntetése (lásd XVIII. sz.). A megye északi peremén (Závadka, Szumjác, Telgárt, Vernár) pedig a század első felében még külön nemzetiségként a ruszinok is jelen voltak. 81 Bartholomaeides (1805-1808) nem közöl minden településről etnikai jelleget. Fényes 1836-1840, l-VI. 82 A Fényes-térkép elkészítéséhez az alaptérképet Lipszky János: Mappa Generalis Regni Hungarieae-ja 1806. OSZK TM 6265/2. biztosította. 55
