Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
III. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XIX. század elejétől az első világháború végéig (1800 - 1914) - IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1914)
A következő nemzetiségi adatforrás az 1850-es népszámlálás (4. táblázat), amely megyei és járási szinten közli a nemzetiségi adatokat (Uebersicht... 1851). Bár az eredeti kérdőíveken nem szerepelt a nemzetiségi, anyanyelvi viszonyokat felmérő kérdés, az osztrák népszámlálási kiadványban mégis közzétettek erre vonatkozó számokat. A lakosságszám óriási visszaesése az 1831- es gömöri kolerajárványra vezethető vissza (Hunfalvy 1867, 166). A nemzetiségi megoszlásból jól kirajzolódik, hogy a csökkenés a megye északi, szlovákok lakta részét jobban érintette, bár a népösszeírásban közölt nemzetiségi megoszlást fenntartásokkal kell fogadni, hiszen az nem több, mint egy pontosabb becslés {Az 1850. és 1857. évi népsz... 1993). 4. táblázat Gömör és Kis-Hont megye nemzetiségi megoszlása (1828-1910) Etnické členenie župy Gemer a Malý Hont (1828-1910) Die ethnische Verteilung des Komitats (1828-1910)_____ összes magyar% szlovák % egyéb % 1828 181 819--1836-1840 183 478 86 158 47,0 91 493 49,9 5 827 3,2 1850 153 626 73 928 48,0 74 025 48,1 5 673 3,7 1880 169 624 83 235 49,0 72 432 42,7 13 3 9783 7,9 1900 183 784 103 660 56,4 74 517 40,5 5 607 3,0 1910 188 098 109 994 58,5 72 232 38,4 5 872 3,1 1871-ben ismét növekedett a megye területe. Keleten Abaúj-Torna vármegyétől Gömör és Kis-Hont megyéhez csatolták Barkát, Dernőt, Hárskutat, Kovácsvágását, Lucskát, Szádvárborsát, Szilicét. A megnagyobbodott megye területéről az első pontos nemzetiségi megoszlásokat tartalmazó forrás 1880-ból maradt ránk. A felvétel alapjának az anyanyelvet választották (Keleti 1882; Kovács 1928). Az etnikai térképről leolvasható (9. térkép), hogy Rimatamásfalva, Pelsőcardó, Gömörhosszúszó megtartotta a század első felében is jelzett szlovák többségét, de a megye déli részének „magyarosodása” tovább folytatódott. 1910-re pedig (10. térkép) kilenc magyar többségű helységet leszámítva84 a nyelvhatártól délre eső területen eltűnt az etnikai keveredettség, ugyanis a települések teljesen egyveretű magyarrá (90% felett) váltak. Az etnikai viszonyok letisztulása mellett a népességszám ütemes gyarapodását figyelhetjük meg. 1900-ra a lakosságszám a járványok elmúltával (az utolsó 1871-ben [Puskás 1982, 88]) elérte a század első felének szintjét, 1910-re meg is haladta azt. Nemzetiségi szempontból megyei szinten viszont fordulatot figyelhetünk meg. A szlovák többségű Gömör és Kis-Hont 1910-re 83 A beszélni nem tudókkal együtt. 84 Rimatamásfalva az egyik magyar többségű, de nem homogén magyar helység. 1880-ban még szlovák többségű volt a község, ám a szomszédos magyar város, Rimaszombat erre a külvárosra feltétlenül hatással volt, alakította a nemzetiségi képét. - Kovács 1938, 567. 56
