Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

lanságát, azaz (pl. a Felvidék esetében) stabilitását bizonyítják.79 Ebben az érdekkörben jutott ezért magyar részről a lexikon 1920-as feldolgozásának és megjelentetésének komoly szerep.

A magyarral ellentétes törekvés jellemezte a Monarchiában élő nemzeti kisebbségeket (jelen esetben a szlovákokat), és igyekeztek a tárgyalásokra, ill. a századunk első felében a saját területi gyarapodásuk igazolására használni már a XVIII. századi forrásokat is, azaz mindkét részről, a mai etnikai határok kétszáz évre visszanyúló stabilitása mindig csak visszatekintve nyer „ történelmi” igazolást, illetve (mint a lexikon előszavában) kontinuitást.

A XIX. században a fokozatos nemzetté válással párhuzamosan magyar oldalról az etnikai térképek - nem utolsósorban - „nemzeti önvédelemből”, a nemzeti kisebbségek saját területi törekvéseinek (melyek ez esetben is megjelentek térképeken) ellensúlyozására készültek.80 A Korabinszky-térképpel kapcsolatban már említettem, hogy az akkori etnikai (nyelv-) határ megrajzolása, a nemzetiségi térkép megszerkesztése igen periferikus szerepet játszott a kor tudományában. Nem az adott kor politikusait, tudósait érdekelte, hanem a figyelem e korszak nemzetiségi megoszlásának területi vonatkozásaira csak utólag (i), a XIX. század második, de főként a XX. század első felében irányult. A cél egyértelmű volt: „éles külső etnikai választóvonalak stratégiai védővonalként való megvonása” (Révay 1993, 31).

A XVIII. század végéig, a nemzeti ébredés és a polgári társadalmak megszilárdulásának időszakáig a nemzeti hovatartozás elemzése és az etnikai határok felrajzolása nem osztotta meg a népcsoportokat, tehát magában a korszakban nincs különösebb értelme az etnikai kérdésfeltevésnek. A század összeírásaiból viszont az is tükröződik, hogy a nemzeti megoszlás helyett döntő szerepet a társadalomban a valamely réteghez (adózó, kiváltságos) való tartozás játszott, ill. - a korszak egészét átitató ellenreformáció miatt - társadalmi megosztottságot a vallás jelentett (Arató 1960, I.; 1972).

79 „E lexikon nyomán... nagyban és egészben kétségtelenül bebizonyítható, hogy nemcsak a rutén nyelvhatár nem változott meg a magyar előnyére, hanem a tót sem.’’ - Lex. loc. regn. Hung. 1920, IV.

80 Nem véletlen, hogy ekkor jut nagy szerephez a különböző összeírások névanyagának visszamenőleges nemzetiségi értékelése is. - Acsády 1896; Györffy 1915, 284-287.

54