Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
eltérő kiterjedésű területekkel ábrázolják az etnikai viszonyokat és községhatárokat.TM Természetesen nem állítom, hogy minden település esetében alapvető községkerületi változások történtek, de mint láthatjuk, a „kényes” etnikai térszerkezetek vizsgálatánál komoly vitát tudott a század első felében egy-egy négyzetkilométer települési hovatartozása (ti. hogy szlovák, ill. magyar község határához tartozik-e még a kérdéses földterület) is kiváltani. Ha visszamenőleg ebből az időszakból (XVIII. század) szerkesztünk térképet, és községekre lebontva szeretnénk a nemzetiségi állapotokat bemutatni, akkor el kell tekintenünk a településhatárok pontos feltüntetésétől, és ki kell választanunk a nagy körültekintéssel kidolgozott kartográfiai módszertani készletből a megfelelő ábrázolási metódust (Kocsis 1989, 18). A fent felsorolt megfontolásokból az összes XVIII. századi térképet csak etnikai jelekkel láttam el, a községhatárok berajzolása nélkül, ezért ebből a szempontból nem hasonlítható össze Gömör megye nemzetiségi térképe Petrov 1924-es térképével. A második kritikai észrevétele Jócsiknak Petrov térképének gömöri részével kapcsolatban az volt, hogy Kuntapolcát szlováknak veszi. Meg kell állapítanunk, hogy ebben az esetben a kritika helytálló, és ugyan e tévedéssel a nyelvhatár egy ponton módosult, mégis Petrov térképe Gömör megye egészének etnikai képéről egy nagyon pontos és precíz képet közvetít felénk. A fenti vita pontosan jelzi, hogy az etnikai térképezés, ill. az etnikai határvonalak ábrázolása igazi szerepéhez a XX. század elején, a politikai döntések alátámasztásánál jutott, és az országhatárok módosításánál töltötte be (bár magyar részről nem sok eredménnyel) Közép-Európában a döntő feladatát. Ebben az időszakban a néprajzinak is nevezett térképek alapjául szolgáló bármilyen fellelhető adatbázist tehát a nyelvi, etnikai megoszlások feltárására hegyeztek ki. Ez történt az 1773-as helységnévtár adataival is, melynek 1920- as kiadása a béketárgyalások magyar jegyzőkönyvének melléklete volt mint olyan forrás, amely „tartalmánál fogva a magyarországi nemzetiségek igaz történetének kétségbevonhatatlan statisztikai alapon való megvilágítását adja” (lex. loc. regn. Hung... 1920, I.). Mint fentebb olvasható, nem kerülte el a kötet, éppen teljessége miatt, az „etnikai térképészek” figyelmét sem, hiszen az ország a - már a trianoni tárgyalások megkezdése előtt is előre látható - súlyos végkifejlet megelőzésére igyekezett olyan nemzetiségi bizonyító anyagokat és térképeket összeállítani, melyek a pontos etnikai határokat és azok több száz év óta való változat- 78 78 A két térkép: 1. Jócsik Lajos térképe Surány környezetéről: „Érsekújvár és Surány környéke 1773-ban. A »lexicon« adatainak pontos térképrevitele.”-Jócsik 1941; 2. Glaser Lajos térképe. In: Kniezsa 1941, 29. - Pl. Nagysalló határai. Gúta környezete Jócsiknál magyar, Glaser térképén pedig lakatlan. Sőt Petrov térképéhez nagyon hasonló etnikai kép rajzolódik ki ezen a térképen, amit Jócsik éppen kritizál! 53
