Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

Ha kiemeljük a Petrov által szerkesztett térképből Gömör megyét (6. térkép), és összevetjük az e területekről készült pontos, 1773-as képpel, akkor a következőket vehetjük észre:

Először is Petrov térképezési módszerét és Jócsik erre vonatkozó első kritikai megjegyzését kell szemügyre vennünk, és ezáltal egy módszertani kitérőt tennünk.

Petrov az egyszerű színfelületes ábrázolást alkalmazta, hisz nem voltak pontos adatai az adott település etnikai megoszlásáról, hogy azokkal esetleg a százalékos megoszlást is feltüntesse, és valamilyen módszerrel (pl. színskálával, a korban megjelenő nemzetiségi diagrammal) térképre vigye. Jócsik kritikája szerint viszont a színfelületek, foltok túlnyúlnak a községhatárokon, és egyegy község esetében több tfz négyzetkilométerrel is - általában a magyarság rovására - csökkentik a szomszédos települések nagyságát, és így az egész Felvidék szintjén már komoly területnyereségre tesz szert a szlovákság.

Úgy látom azonban, hogy a kritikát szükségképpen fenntartásokkal kell fogadnunk, mivel a kritika maga is tárgyának módszerét veszi át és alkalmazza: noha a településhatárok a XII—XIV. században stabilizálódtak (Maksay 1971, 133), ám a XVIII. században a törökdúlást követő pusztásodás és az új községek kialakulása miatt ez a stabil állapot a török járta vidékek több települése esetében megváltozott. A törökdúlás mellett a kataszteri felmérések hiányának is köszönhető, hogy a községhatárok ebben az idó'szakban bizonytalanok voltak, így e határok - Petrovval, Jócsikkal ellentétben úgy vélem - a században még alkalmatlanok stabil településhatáros etnikai térképek pontos megrajzolására. A fent lefrtakhoz azt is hozzá kell tennünk, hogy Gömörben éppen a vizsgált évben (1773) az úrbérrendezés folyamatának közepén vagyunk. A XVIII. század második felében az úrbérrendezés keretében újraméretik a jobbágytelkeket. A falvak egész területét érintő rendezési folyamat bár elhanyagolható mértékben, ám mégis érintette a települési határokat, tehát az elválasztó vonalak nem jelentenek megbízható kiindulási alapot precíz területi térképek szerkesztésére. Magát a pontos települési kataszteri felmérést is csak II. József uralkodása alatt kezdték meg (Acsády 1896, 15, 32; Dávid 1960; Wellmann 1967, 346-409; Hoffmann 1971, 291),77 de egyrészt az uralkodó halála után nem fejeződött be, másrészt nagy része a későbbiek során megsemmisült (Paldus 1917, 167-185; Fördös 1930, 205-257; Borbély-Nagy 1932, 30).

A felsorolt érvek mellett legfőbb fenntartásom a XVIII. század viszonyaira alkalmazott településhatáros térképszerkesztési módszerrel mégis az, hogy ugyanarról a területről, ugyanarra a forrásra támaszkodó (Lexikon locorum) és ugyanabból az időből (1773) magyar szerzők által szerkesztett térképek is

77 Természetesen a térkép méretarányától is függ, hogy egyáltalán be raj zol hatók-e a községhatárok, és hogy van-e ennek értelme. Általában 1:25 000 az a méretarány-határérték, melytől a térképeken feltüntetik a községhatárokat is. - Fezer 1974, 104.

52