Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
adat között. A korszak összefrói nem önkéntes bevallás, hanem külső, azaz a saját (vagy átvett) megítélésük szerint vették fel egy-egy település nemzetiségi jellegét. Az etnikum - nyelv megkülönböztetésének ezért komoly statisztikai jelentősége nincs még a korszakban. Ha valamely településen pl. többségében szlovákul beszéltek, akkor a települést szlovákként jegyezték fel, azaz a nemzetiség letéteményese maga a nyelv volt. A későbbi idők statisztikusai is hasonló módon dolgozták fel a különböző XVIII. századi névsorokat. Bár, éppen az eltelt évtizedek és a statisztikai adatfeldolgozás finomodása miatt, a XIX. század kutatói (lásd pl. Acsády 1896) már jelzik, hogy pl. nem biztos a névalak és az egykori viselőjének tényleges nemzetiségi egyezése. Ezt igazolják az úrbéri névsorok feldolgozásai is. Van olyan község, melyben egyetlen, később magyarnak ítélt névalak sem fordul elő, mégis a helységnévlexikon magyar nyelvűként tartja számon. Dúsán a XVIII. században az újabb kori telepítések következtében csak szlovákok éltek, ám magyarul adták meg az úrbéri adatokat. Dúsával ennek ellenére „szerencsénk van”, mert fennmaradt, hogy beszélték a magyart is (!), így esetleg indokolt ennek a nyelvnek a használata (lia 1944, II. 230). Dúsa esetében tehát tudunk arról, hogy a magyart is használta a község, ám azon helyek kapcsán, melyekről nincs erre utaló adatunk, nem tudunk arra a kérdésre választ adni, hogy milyen indokok motiválhattak abban egy települést (tehát ez már belső elhatározási), hogy szlovák nyelvűsége ellenére magyarul tegye meg az úrbéri bevallását. Meleghegyen a névelemzés szerint egyetlen magyar háztartás van, mégsem szlovákul, hanem magyarul lettek felvéve az úrbéri pontok. Jolsván pedig, ahol ugyan éltek a névsorok szerint németek, nincs arra utaló adat, hogy németül is beszéltek volna (lia 1969, I. 458). A három térkép végigköveti Gömör nemzetiségi képének egy évszázados alakulását. A XVIII. század népességi szempontból nyugalmas volt. Az Acsády által feltételezett óriási méretű népességgyarapodás sem vezethető vissza egy hatalmas bevándorlási hullámra. 1720-tól a népesedési ciklus egy nyugodt, egyenletesen emelkedő népességi számot mutat, de ez már nem befolyásolta Gömör nemzetiségi arculatát, azaz nem öltött területi etnikai jelleget: a nemzetiségi térszerkezet változatlan maradt, mivel a népességnövekedést észak-dél irányú népességcsere sem egészítette ki. Ki kell térni azonban az egyes vegyes etnikumú községek szintjére, ugyanis ezek a települések a megye nemzetiségi térszerkezeti stabilitásának letéteményesei. Attól függően, hogy milyen árnyaltan adjuk meg a keveredés mértékét, az etnikai határ széles érintkezési sávvá szélesedik. Egymás mellett élő kultúrák térképen történő elválasztásánál rajzolt vonalat fokozatosan felváltotta a kevert kulturális zóna fogalma. Az etnikai földrajz arra képes, hogy a multietnikus területek kijelölésével megadja azokat a kereteket, ahol ezeknek a kulturálisan kevert zónáknak a statisztikailag is kimutatható (népszámlálások feldolgozása) hátterük van,72 de a kulturális keveredés 72 Ezt a megállapítást csak a markánsan eltérő nemzetiségi kultúrák érintkezésére értem. 47
