Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

minőségét, „mértékét” (akkulturáció, asszimiláció foka) viszont térképen természetesen már nem tudja ábrázolni. Hogy mit jelent a XVIII. században a kulturális vegyesség kérdése egy községben, és mennyire rögzültén „állt be” a kevertség, évszázadokra visszamenőleg csak (és igen esetlegesen) következtetni lehet (lásd fentebb pl. Dúsa), mivel terepbejárásra, megfigyelésekre, interjúkra nincs lehetőség. Mellétére 1726-ban elsősorban szlávokat, pásztorkodó ruténeket telepítettek. Annyit tudunk, hogy az idegenek lassan beolvadtak a magyarságba (lia 1944, II.). Arról azonban, hogy ez a folyamat hogyan, milyen lépcsőkön keresztül zajlott le, nincs adatunk. És ez csak egyetlen példa arra vonatkozóan, hogy a községi vegyes állapot mennyire instabil, cseppfolyós lehet. A száraz adatok csak a keveredés jellegét tükrözik, de arról, hogy a mélyben milyen kulturális folyamatok zajlanak, nem adnak tájékoztatást.

Etnikai szempontból is változékony, forradalmi népesedési, vándorlási ciklusokban ezek a települési mikrofolyamatok elhanyagolhatók, hiszen először egy nagyobb terület nemzetiségi jellege statisztikailag is jól mérhetően rögzül (Gömörben ez a XVII. század második és a XVIII. század első felére tehető). Békés, nyugodt időkben viszont a kevert etnikumú helységek kulturális stabilitása vagy instabilitása a meghatározó abban, hogy pl. egy megye nemzetiségi képe - lassan ugyan, de - milyen irányban változik.

Az etnikai kevertség statisztikai fogalmának és az etnikai határnak a kérdése teljesen mást jelentett a XVIII. században, mint manapság. Az első magyarországi etnikai térképet csak a század végén saját lexikonjára támaszkodva Korabinszky (méretarány: 1 : 1 mill.) készítette el 1791-ben, amely nem is az etnikai határok felrajzolása miatt vált híressé, hanem mert erre a térképre vitte fel az angol utazó, Townson Magyarország kőzetszerkezetét, és ennek a cselekedetének köszönhetően 1797-ben megszületett egyben az első hazai petrográfiai térkép is.73

Az 1720-as népösszeírás neveinek nemzetiségi alapon történő feldolgozására is csak a XIX. század végén került sor, mivel a korabeli számlálóíveken még nem szerepel a nyelvi vagy etnikai hovatartozásra kérdező hasáb.

Bél Mátyás már idézett A/ot/r/ájában olyannyira mellékes a községek etnikai jellemzése, hogy számos település esetében - még az olyan (mai értékelésünk szerint) „kényes” területeken is, mint az etnikai határ mente - el is maradnak az ezzel kapcsolatos információk.

Az 1773-as lexikon első tervezési szakaszában sem volt még szó arról, hogy a nyelvi megoszlást is jelezni kell a számlálóíveken (Lexikon locorum regni Hungáriáé... 1920, I.). Ez a hasáb csak később szerepel a gyűjtő lapokon, és csak kiegészítő információt jelent ahhoz a fő rubrikához, hogy a felvett település neve az adott terület nemzetiségeinek nyelvén hogyan hangzik (végül is egy, a

73 Korabinszky János (Korabinsky Johannes Matthias) 1791, Novissima regni Hungáriái potomographica et telluris productum tabula. Wien, OSZK Térképtár, TM 6392. - Townson tevékenységének a Korabinszky-térképpel való kapcsolatáról: Vallance-Torrens 1982, 391-398; Plihál 1999, 43-46.

48