Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
nak - milyen történelmi folyamatokon keresztül változtak meg 1773-ra, azaz nem ötven év alatt (nem 1720 óta) állt be a változás (lia 1976, I. 419-465). A század második feléről tanúskodó számadatokat tehát az úrbéri táblák feldolgozása nyújtja, lia Bálint az úrbéri adatok alapján 1773-ra Gömör népességét 57 152 lélekben adja meg. Hitelesnek azonban maga is az 1784-1787-es összeírást fogadja el, és a két számsor között látható hatalmas különbség bemutatásával egyben kritikát is mond az úrbéri összeírások használhatóságáról (hiányos összeírások). Az első, teljes körű és pontos népszámlálás szerint tehát Gömör megyének bő százezer lakosa volt. Ám arra csak lia úrbéri feldolgozásából tudunk következtetni, hogy ez etnikailag hogyan oszlott meg. Az eltelt tíz év nem módosította az 1773-as szlovák-magyar (58-26%) arányt, mivel sem bevándorlás, sem eltérő szaporodás nem bontotta meg az etnikai megoszlást. A XVIII. század második évtizede Gömör megye egyik legsúlyosabb történeti korszakát zárta le. Az utolsó török háborúk, a Rákóczi-féle szabadságharc (pestis, éhezés, súlyos hadiadók) következményeit tükrözik az 1720-as népességi adatok. Alig lézeng pár család a településeken. A déli megyerészen keresztül hadiút is vezetett, és a török megszállás is a sík, déli területeket merítette ki. Nem véletlen tehát, hogy az északinál sűrűbb településhálózat mégis jóval kisebb népsűrűséget takar. Valamelyes javulás az életkörülményekben csak 1720 után következik be. A béke fokozatos megszilárdulásának és egy nyugodt korszak beköszöntének eredményeként - amit az 1739-1740-es pestis ugyan átmenetileg megszakít - megindul a népesség növekedése, amit kisebb telepítési, ill. visszatelepítési akciók kísérnek. A század hetvenes éveire már 50 százalékkal nő a megye lakossága.71 A nemesség számának növekedését pedig a földbirtok nélküli nemesítés következményeként (szükség van katonákra) (B. Kovács 1994, 13) az armalisták számának emelkedése és a kuriálisok arányának csökkenése jellemezte (Wellmann 1989, 4/1, 26-80; lia 1976, I. 366-412; Faggyas 1988, 5-75). Ennek következményeként Gömör fokozatosan nemesi vármegyévé vált. Gömör vármegye egésze XVIII. századi nemzetiségi arculatának és etnikai térformálódásának bemutatásához egymás mellé kell állítanunk a három időpontban (1715-1720, 1773, 1796-1799) felvett adatokból szerkesztett nemzetiségi térképeket, ám ennél a műveletnél nagyon körültekintőnek kell lennünk, ugyanis a három térképet nem azonos adatbázis alapján szerkesztettem. Mint arról már szó volt, az 1720-as térkép a nevek, az 1773-as a beszélt nyelv, míg az 1796-1799-es a nemzetiség alapján ábrázolja a megye etnikai térszerkezetét, tehát az első tulajdonképpen csak minősített név-, a második nyelv-, a harmadik pedig etnikai térkép. A XVIII. században még nagyon messze áll a kialakuló statisztikatudomány az önkéntes és kettéválasztott nemzetiség-, ill. anyanyelvbevallástól. Ebben a kettős felvételben gyakran eltérés van a két 71 Kalkuláció az 1784-1787-es népösszeírásból. - lia 1976, I. 366. 46
