Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

zolható, szerinte Acsády forráskritikája volt hibás, túlságosan zárt kategóriákat állított fel, a nemesség aránya is túl kicsi a teljes népességhez képest. Legfőbb kifogása pedig, hogy Acsády hitt az átlag mindenhatóságában. Mindezért végső következtetésében annak ad hangot, hogy 1720-ban a lakosság számának nagyobbnak kellett lennie, mint amit Acsády kalkulációi mutatnak.

Ha elfogadjuk Dávid kritikai észrevételeit, akkor a fenti táblázatban feltüntetett gömöri népességi adatok is csak a tájékozódást szolgálják. Az 1784-1787- es összefrásban Gömör lakossága: 110 646, azaz az 1720-as népességszámhoz viszonyítva ez majdnem négyszeres gyarapodást jelentene 67 év alatt. Az általánosan elfogadott békebeli szaporodási mutató egy százalék évente, azaz Gömör teljes lakossága 1787-ben Acsády adataiból számolva csak 48 308 lehetett volna, tehát több mint 62 000 lakos hiányzik. Ezt a hatalmas hiányt nem kompenzálja a bevándorlás sem, mert bár benépesültek olyan települések, melyek még 1720-ban puszták voltak (pl. Ajnácskő, Bánréve, Mellété), és történt bevándorlás a megyébe, de ilyen méretű betelepedési hullám 1787-ig már nem zajlott le.

Az 1720-as etnikai megoszlás sem vehető pontosnak. Acsády számítási tévedése két forrásra is visszavezethető:

1. A nemesség számát jóval kevesebb főben állapította meg, mint amennyi ténylegesen volt (Dávid 1957, 180-181), és minthogy a kiváltságosok majd kilenctizedé magyar nemzetiségű volt, bár nem döntő mértékben, de a kihagyott nemesség módosítja a fent feltüntetett magyar arányokat is.

2. Az etnikai megoszlás szempontjából jóval komolyabb problémát jelent a nevek Acsády-féle nemzetiségi besorolása.

Az 1773-as úrbéri táblák etnikai aránya, Ha precíz és körültekintő névelemzésének eredménye 58 százalék szlovákot és 26 százalék magyart mutat (Acsády-féle számítás 1720-ban tehát 54 százalék magyart és 41 százalék szlovákot jelez).

Ennek az 1773-as megoszlásnak egyben népsűrűségjelző szerepe is van, mivel a déli megyerész 134 majd színmagyar falvában (fele az összes gömöri településnek) él a teljes népesség megközelítően egynegyede, tehát kis népsűrűség jellemzi a magyar megyerészt.

Az eltelt ötven év nem eredményezhette a fenti etnikai fordulatot, hiszen a népesség gyarapodása mindkét nemzetiségnél hasonló volt (lia 1976, I. 441; Thirring 1938), és a bevándorlás sem módosíthatta (lásd fentebb) ekkora arányban a népmegoszlást, hiszen újabb, a XVII. századit követő nagyobb szlovák betelepülési hullám csak a vizsgált század végén, ill. a XIX. század elején éri Gömör megyét.

Egyetlen hibalehetőség marad tehát, hogy Acsády névmegítélése több helyen téves. Már magánál az 1715-1720-as etnikai térkép megszerkesztésénél jeleztem, hogy ebből az adóösszeírásból csak Gömör megye nemzetiségi jellegét kaphatjuk meg, és nem a pontos magyar-szlovák arányokat.

lia Bálint munkájában pontosan nyomon követi és bemutatja, hogy a XVI. századi (1551) gömöri etnikai arányok - melyek még magyar többséget mutat-45