Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
Először Acsády Ignác számításait kell szemrevételezni (Acsády 1896, 1-62, 327-330). Az összeírás bevezetésében részletesen szól a szerző arról, hogyan és milyen módon számolta ki Magyarország összlakosságát. Az összeírásban nem szerepelnek a nemesek (kivéve a jobbágytelken gazdálkodókat), a kuriális községek (így ezeken a helyeken élő jobbágy, ill. zsellér lakosok sincsenek feltüntetve), és csak a családfők szerint az egy településen lévő háztartások száma van felsorolva. A valamilyen okból kihagyott háztartások számának megállapítására ötvenszázalékos átlagszámot vesz, tehát az 1720-as eredményekhez ötvenszázalékos kiegészítést rendel, hogy megkapja a teljes háztartásszámot. A nem összeírt kiváltságos rétegekre pedig az 1847-es nemesi lajstromok adatait használta. Egy-egy háztartásra a nemesek számát öt főben, a nem nemesi házakra pedig hat főben állapította meg. Ennek alapján az összlétszámot Gömör esetében 28 927 főben adja meg (3. táblázat).68 3. táblázat A megye lakosságának társadalmi és etnikai megoszlása (1715-1720) Spoločenské a etnické členenie obyvateľstva župy (1715-1720) Die soziale und ethnische Verteilung des Komitats (1715-1720) az összeírt háztartások száma a háztartások helyesbített száma az adókötelesek lélekszáma az össz.-ből kihagyottak száma69 összes lélekszám magyar szlovák 1715 1720 1720-ban 2726 2523 4460 26 760 2167 28 927 54,38% 1 41,34%70 nemes pap és tanító polgár és jobbágy zsidó 2365 72 26 440 50 Acsády Ignác számításairól azonban jó hatvan évvel később Dávid Zoltán alapos kritikát írt (Dávid 1957, 145-200). Egy másik munkájában pedig Dávid hangsúlyozza, hogy csak nagy óvatossággal következtethetünk az adózók számából az összlakosságra (Dávid 1958, 74). A szerző az 1784-1787-es első teljes körű népszámlálás adataiból számlál 1715-1720-ra vissza (Danyi-Dávid 1960), és megállapítja, hogy döbbenetes népességi gyarapodásnak, sőt demográfiai robbanásnak kellett volna lezajlania a században, ha Acsády számításait elfogadjuk, és ezen a módon próbáljuk meghatározni az 1784-1787-es teljes népességet. Maga Acsády is látta, hogy az általa megadott országos lélekszám kevés ahhoz, hogy megkapjuk a hatvan évvel későbbi összlakosságot, ezért feltételezi, hogy hatalmas arányú népességszám-emelkedés történt. A különbséget végül is nagyarányú bevándorlással és a békés korszak szaporodási mutatójával magyarázza. Dávid viszont úgy véli, hogy ilyen arányú bevándorlás nem iga68 Különböző szorzókat alkalmaztak az egy portán, ill. háztartásban élők számára, de majd mind 5-6 között mozog. - Kovacsics 1957, 43; Móricz 1957, 26-42. 69 Nemesség, papság, zsidók, tanítók. 70 4,28% német. 44
