Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

lémák miatt jelen tanulmány az 1715-1720-as összeírás nemzetiségi oszlopából szerkesztett térképre úgy tekint,54 hogy az csak a nemzetiségi jellegét (!) tükrözi a településeknek és összességében a megyének, vagyis nem pontos adatokon nyugvó, precíz és megtámadhatatlan forrású az etnikai összkép.

A feldolgozott nevek csak az adókötelesek háztartásait (ebből további számításokkal a családok lélekszámát) adják vissza. Mint már említettem, nincsenek a felsoroltak között a kiváltságos rétegek, papok, tanítók nevei, s így nemzetiségi hovatartozásuk eldöntésére sem kerülhetett sor. Ezt a hiányt is be kell kalkulálnunk a térkép szerkesztésébe, mivel az ott élő, de nem felsorolt lakosok így vagy úgy, néhol döntően is befolyásolhatják a települések etnikai arányait. És éppen az etnikai kevertség számszerű kategóriájának, százalékos értékeinek eldöntésénél maradnak előlünk rejtve ezek a társadalmi rétegek (számarány-módosító, főként magyar kuriális, armális nemesség).

Ha a felsorolt problémák előrebocsátásával és figyelembevételével az első térképre pillantunk (3. térkép), akkor egy kifejezetten elkülönülő déli magyar részt, egy északi szlovák sávot és egy kiterjedt vegyes etnikumú zónát különíthetünk el. Ez az etnikai térszerkezet fokozatosan stabilizálódott a XVIII. század első felére.55

Mivel az etnikai kevertség fogalmát igen tágan értelmezem, a két nemzetiséget elválasztó határvonal egy széles sávvá növekedett. Az etnikai kevertség statisztikai megítélését Sipos Orbán század eleji nemzetiségi kategóriájához hasonlóan alkottam meg, azaz vegyes településként értékeltem azokat a helységeket, ahol már egy háztartás (név) is eltérő etnikumú a többségtől.56 A részletes statisztikai lebontás értelmét az a kitűzött cél adja meg, hogy először elfogulatlanul, mintegy korrekt statisztikai alapként határozzam meg Gömör megyében a több nemzetiség által lakott községeket.

54 A térképnél az 1720-as adatokat vettük figyelembe, és Acsádyhoz hasonlóan csak kiegészítésként használtuk az 1715-ös hasábokat.

55 Ennek a térszerkezetnek a XVIII. századra való kialakulásáról: Ha 1976. I.

56 Sipos 1903, 59-99. Ennek alapján a vegyes etnikumú helységek Gömörben: Alsóbalog, Alsósajó, Babaluska, Baradna, Betlér, Ratkóbisztró, Bugyikfalva, Csisnyó, Csetnek mv., Csúcsom, Dobslna mv., Eszterény, Feketelehota, Feketepatak, Felsősajó, Fillér, Gacsalk, Geczelfalva, Genes, Gerlicze, Gesztes, Gice, Goes, Hankova, Helpa, Henczko, Hrussó, Ispánmező, Jolsva mv., Jolsvatapolca, Kisveszverés, Koprás, Kövi, Kuntapolca, Lubenylk, Lukovistye, Máié, Meleghegy, Migléc, Mikolcsány, Muránylehota, Nadabula, Nagyrőce mv., Nagyszlabos, Nagyveszverés, Nandras, Ochtina, Oláhpatak, Pacsa, Pelsőc, Periasz, Ploszkó, Polom, Polonka, Poprócs, Rákos, Ratkó mv., Ratkólehota, Rekettyeújfalu, Répás, Restér, Rochfalva, Rónapatak, Rozsnyó, Rudna, Sebespatak, Süvete, Szásza, Szllistye, Sztrizs, Ratkószuha, Turcsok, Újvásár, Vígtelke, Vizesrét, Závadka, Murányzdichava.

35