Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
település 19 százaléka. Ezzel Gömör- Komárom, Sopron, Szepes, Trencsén, Ung, Vas, Zala vármegyével együtt - a nemesi települések számának tekintetében a középmezőnyhöz tartozik. Jóllehet országos átlagszámmal a nemesség kilenctizedét magyarként lehetne számolni (Acsády 1896, 50), de pontos adatok és községi bontás hiányában ez térképi ábrázolásnál mégsem tehető meg. Mielőtt az 1715-1720-as népszámlálásokból szerkesztett etnikai térkép bemutatása következne, tisztázni kell, hogy mennyire használhatók Acsády adatai. Az 1715-1720-as népszámlálás eredeti kérdőívein szereplő nevek etnikai szempontú feldolgozását megfelelő óvatossággal és kritikával kell kezelnünk. Erre hívja fel a figyelmet Dávid Zoltán, aki Acsády munkáját ebből a szempontból alapos kritikával illeti (Dávid 1957, 156-157).51 Legnagyobb probléma a nevek elemzésénél, hogy pusztán hangzás és nyelvi alak után nem lehet egyértelműen eldönteni a név viselőjének nemzetiségét, hanem bonyolult nyelvészeti, történeti, néprajzi ismeretek kellenek e vizsgálódásokhoz. Acsády feldolgozásával kapcsolatban is ez a legnagyobb kifogás. Meglehetősen nagyvonalúan, önbizalommal kezelte a kérdést, és kialakult elvek nélkül látott hozzá a nevek elemzéséhez. A hibák annyira kiugróak voltak (pl. a románság esetében), hogy maga Acsády is elismeri tévedéseit, és törekedett az összesített adatok korrigálására is, sőt mintha némi kételyét is megfogalmazná a nevek és nemzetiségek egyezését illetően (Dávid 1957, 157).52 A nevek etnikai szempontú elemzésének problematikája olyan komoly kételyekkel terhes, hogy Ha Bálint nagy volumenű Gömör története című munkájának negyedik kötetében külön ki is tér a nevek értékelésének hibalehetőségeire. Az ő községfeldolgozásait ért ilyen irányú és általa is elismert jogos kritikák hatására ebben a kötetben el is tekint a települések lakóinak nemzetiségi névelemzésétől (lia 1969, IV. 5-8). Tette mindezt annak ellenére, hogy ő Acsádyval ellentétben a nevek nemzetiségének megállapításánál a „bizonytalan nevek” kategóriáját is felállította, tovább árnyalva ezzel a nevek elemzésének lehetőségét. A történeti demográfiai adatokon nyugvó etnikai térképek szerkesztésében, folyamatok felvázolásában klasszikusnak számító Ugocsa megyében Szabó István külön fejezetben hosszasan és körültekintően értekezik a nevek etnikai feldolgozhatóságáról és a megfelelő forráskritika alkalmazásáról (Szabó 1937, 1-29).53 Mivel más forrásokból nem tudjuk megközelíteni Gömör nemzetiségi viszonyait a XVIII. század első felére nézve, a fent idézett kritikák, értelmezési prob51 Ugyanő egy későbbi tanulmányában a névelemzéssel kapcsolatban ismét megfogalmazza kételyeit: Dávid 1993, 11. 52 Acsády 1896, 48-49: „Ez az összesítés... nem szorosan véve a nemzetiségi megoszlást akarja feltüntetni, hanem csupán azt, mennyi a név szerint felsorolt lakosságból magyar, német, tót... oláh nevű." 53 Györffy István is végzett egész megyerészekre nemzetiségi névelemzéseket. Györffy 1915, 257-293; Kniezsa 1941, 8-11. 34
