Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

3. vegyes szlovák-magyar: szlovák többség ,

4. szlovák-magyar: kb. egyenlő arány, de szlovák többség (Dávid 1993, 9-31).

Ha felrajzoljuk az 1715-1720-as nemzetiségi térképekre a gömöri multietnikus sávot, akkor azt láthatjuk, hogy - a felsorolt különféle elveknek megfelelően - a kevert zóna változatos kiterjedést mutathat. Közös azonban mind a három képben, hogy a terület déli határa mozdulatlan marad; észak felől keskenyedik el, azaz a többségi szlovák rész szűkül le és válik egy kifejezettebb etnikai érintkezési mezsgyévé. Úgy is értelmezhetjük a mellékelt vázlaton ezt a nemzetiségi szerkezetet, hogy a déli, szilárd, egységes magyar etnikai tömbötaz etnikai kevertség számszerű értékeinek függvényében - szélesebb vagy keskenyebb északi kevert sáv egészíti ki.

A XVIII. századból települési szinten etnikai jelleget megadó lexikonok (Korabinszky, Vályi) mellett még három összefoglaló jellegű forrásra támaszkodhatunk, melyek a században végrehajtott népszámlálások, különböző összeírások (egyházi, helységnév) közül számunkra azzal tűnnek ki, hogy - a már jelzett későbbi feldolgozásnak köszönhetően - a vizsgált terület etnikai arculatát fel tudjuk belőlük vázolni.

A Pragmatica Sanctio idejéből maradt ránk e háromból az egyik és egyben első48 olyan népösszeírás, melyet Acsády Ignác a nevek alapján is feldolgozott. Kötetében noha csak megközelítően, ám mégis számszerűen jelzi települési szinten is az egyes községek nemzetiségi jellegét (Acsády 1896).

Az említett számszerűség azt jelenti, hogy az összeírás településenként megadja az adóköteles jobbágyok számát. A „megközelítően” szó pedig azt takarja, hogy a nemesekét viszont nem jelzi, így pontos adatokat a nemesek által is lakott települések összlétszámáról nem kapunk,49 sőt azon települések, melyekben csak kiváltsággal rendelkezők éltek, kimaradtak az összeírásból. A Felvidéken és szűkebben a vizsgált Gömör területén a vármegye nemzetiségi jellegének megrajzolásánál e hiányt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel Gömörben az 1720-as összeírás 43 kuriális községet tüntet fel,50 és ez az arány az összes

48 Hangsúlyozni kell, hogy Acsády munkája egy teljes népösszeírás etnikai szempontból való feldolgozásában az első. Korábbi századok adataihoz nyúló lokális, egy-egy község vagy terület nemzetiségi számarányairól szóló elemzést viszont többet is találunk - pl. Györffy 1915, 257-293; Dávid 1993, 9-31; Szabó 1937; Urbán 1995, 139-142.

49 Ezért tehát csak a nemzetiségi jelleget kapjuk meg, s nem a pontos nemzetiségi megoszlást. Meg kell még Acsády névelemzési tévedéseit is említenünk. Nem minden esetben pontos a névalak nemzetiségi besorolása (lásd a továbbiakban).

50 E községek: Alsószuha, Baracza, Bárciháza, Bellény, Béna, Bikszög, Cikóháza, Derencsény, Dulháza, Egyházasbást, Felsőkálosa, Felsőratkó, Szuhafő, Felsővály, Harkács, Hét, Hubó, Imola, Jéne, Jeszte, Kánó, Kisberetke, Kisragály, Kistornalja, Kisfalud, Lenke, Mihályfalva, Naprágy, Otrokocs, Pápocs, Péterfalva, Radnót, Rakottyás, Recske, Sánkafalva, Sztárnya, Tiba, Trizs, Uraj, Zabar, Zádorfalva, Zádorháza, Zsór. Az összeírás Putnokot nem jelzi kuriálisként, azonban más források a 44. nemesi helységként említik.

33