Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században

szont már olyan községek is szerepelnek, ahol a szlovákok aránya a huszonöt százalékot is elérheti.

1. kát. 10% > magyar (átlag)

7. kát. 20-25% > szlovák (átlag)

A második oszlopba Gömör megyében nem tartoznak települések. A szomszédos Kishont Apáti községe szerepel, de ennek a településnek nincs meg a nemzetiségek szerint feldolgozott névanyaga.

Az ellentétes „elegyes magyar, és tót” csoporthoz két helység tartozik, és magának a teljes rovatnak a besorolása is igen bonyolult. Bár a falutörténetek (és az úrbéri összeírás) szerint a XVIII. században mindkét település szláv volt, ám az 1773-as helységnév'! tárban Gerlice magyarként szerepel, ami a nullánál nagyobb arányú magyarságra utal (hat).1'1

A negyedik lépcsőfokon azok a falvak állnak, melyekben a magyarok aránya meghaladja a tíz százalékot, de kisebbségben vannak; a szlovákság döntő súllyal van jelen. De az ellentétes fokon (magyar, és tót) a szlovákok aránya ötven-hatvan százalék is lehet!

4. kát. 10% < magyar (átlag)

6. kát. 60% > szlovák (átlag)

Az egyetlen kategória, amellyel úgymond „nincs komolyabb gond”, az az elegyes. Bár az egyes települések tekintetében itt is hatalmas kilengések vannak, de e névsorban található Cakó is, az egyetlen olyan község, melyet Bél Mátyás kivételével minden korabeli forrás (helységnévtár, Korabinszky, úrbéri névsor és maga Vályi is) vegyesnek jelöl. Cakó a maga ötvennégy százalékos magyar arányával az „igazi, klasszikus etnikai kevertséget" képviseli. És bár ez az osztály az átlagos harmincöt százalékos magyar képviseletet jelöli, mégis ezt a rovatot tekinthetjük a megközelítően egyenlő arányú nemzetiségi megoszlást mutatónak.

Ennél a „biztosabbnak tűnő” kategóriánál is vannak labilis tényezők: a ruszin települések (lásd alább). A százalékos kategóriákat a magyarság arányának jelzésére alakítottam ki, ezért nem jelzik az egyes egységek az lia névanyag-feldolgozásában szereplő orosz (ruszin) névanyagot. A negyedik kötetben, amely „szerencsétlen módon” éppen az észak-gömöri ruszin településeket is tartalmazza (Sumjác, Telgárt, Závadka), nincsen meg a névsorok nemzetiségek szerinti osztályozása, tehát nem tudom azokat Vályi kategóriáival összevetni. A problémát azonban indikátorként Telgárt jól mutathatja, melynek nincs meg ugyan az etnikai névmegoszlása, de Vályi a települést tót-orosz etnikumokkal mutatja. Az elegyes kategória tehát a ruszin, a még nem asszimilálódott Koprás, Sumjác és Závadka esetében41 42 jelölhet tót-ruszin és nem tót-magyar elegyességet is.

41 Vagy ennek a községnek az esetében a helységnévtár egyszerűen hibás adatot tartalmaz.

42 Koprás, Závadka: Ha szerint eredetileg mindkét település rutén volt. Koprás a XVIII. század végére tót-rutén faluvá vált. Závadka pedig csupán a XIX. század első felére válik színszlovákká. Erre utalhat Vályi is a községek elegyes osztályba sorolásával.

30