Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
II. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XVIII. században
De ha a felállított kategóriákat az alább bemutatandó Ugocsa megye példájával is alátámasztva általános érvényűnek tekintjük (lásd alább), akkor az etnikumtól (akár a magyarságtól) függetlenül ezeken a vegyes településeken az etnikai arány megközelítőleg fele-fele kellett, hogy legyen.43 A fenti gondolatsorból az a következtetés vonható le, hogy Vályi munkája számszerű, pontos kategóriák felállítására nem alkalmas, az eredmények nem meggyőzők, statisztikailag nem alátámaszthatók, viszont ez az igen árnyalt Vályiféle etnikai kevertségi sorrend a lépcsőfokról lépcsőfokra érvényesülő trendet mutatja, pontosan azt, hogy az egyes egymást követó' kategóriákban növekszik, avagy csökken az etnikai kevertség számszerű mértéke egy adott településen. A felállított kategóriák Ugocsa megye esetében sem jelentenek pontos százalékos, statisztikai sorrendet, ám az etnikai kevertség számszerű mértékére, trendjére, ugyanúgy, mint Gömörben, itt is következtethetünk.44 Ha statisztikai sorrendet nem is jelentenek az egyes rovatok, de Vályi munkájában mégis felfedezhetünk egyfajta rendezési elvet: Vályi Ugocsa megye kevert községeinek leírásánál is ugyanolyan jelzó's kategóriákat alkalmaz, mint a gömöri településeknél.45 Mivel az eredeti célhoz, az 1715-20-as etnikai térkép felrajzolásához a Vályiféle lexikon csak az etnikai kevertségi jelleget jelöli meg, és nem ad mérhető irányszámokat, más forrásokat kell szemrevételezni. A XVIII. század nemzetiségi viszonyainak későbbi elemzései között találunk olyan munkákat, melyek nem kerülhették meg az etnikai kevertség szám szerűségét és ezzel kapcsolatban az etnikai határ kiterjedésének kérdését. 43 A tapasztalatunk azt mutatja, hogy Vályi két etnikum közösségére használja az etnikai kevertség statisztikai mértékét jelentő jelzős szerkezeteit. Ha három vagy annál több és egyben meghatározó etnikum él együtt egy településen, akkor már külön-külön mindegyiket kiírja. Lásd a városokat. 44 Nem maradt fent arra vonatkozó forrás, hogy Vályi vajon mi alapján és mennyire tudatosan építette fel a vegyes etnikai kategóriáit. A fent kifejtetteket igyekeztem más források feldolgozásával is igazolni. Szabó István Ugocsa megyéjében (1937) szintén megtaláljuk a megye úrbéri tabelláinak etnikai szempontú névfeldolgozását. Ezt a sort összevetve Vályi vegyes kategóriáival, ezen a területen a következő eredményt kaptam: 1. elegyes oláh (v. orosz): Batarcs: 5,6%, Csarna: 17%; átlag: 11,3% 2. elegyes orosz (v. tót), és magyar: — 3. orosz (v. tót), és magyar: — 4. elegyes: Bábony: 100%, Bökény: 45,7%, Kistarnya: 15%, Nagyszőlős: 37,1%, Nagytarna: 26%, Tiszaújlak: 68,8%; átlag: 48,7% 5. magyar, és orosz (v. tót): Csepe: 30,6%, Feketeardó: 36,7%, Hetény: 25%, Kökényesé: 56,3%, Mátyfalva: 29,6%, Nevetlenfalu: 40%, Salánk: 80%, Szirma: 18,7%, Tekeháza: 44,6%, Tiszaújhely: 35,8%; átlag: 39,7% 6. elegyes magyar, és orosz (v. tót): Fancsika: 30,9%, 7. elegyes magyar: Gödényháza: 100%, Szőlősvégardó: ll,7%,Túrterebes: 47,9%; átlag: 53,2% 45 Ez igaz a többi vármegyére is! 31
