Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
X. A jelen etnikai határviszonyai Gömör és Kis-Hont megyében
de hogy a statisztikai bevallásnál melyik identitás kerül előtérbe, különböző utilitarisztikus megfontolások befolyásolják (Thirring 1938, 15).278 Az etnikai kevertség két típusa (kvantitatív, kvalitatív) tehát két különböző megközelítési módot takar. A kettőt nem lehet összemosni, de az első, a kvantitatív szempontrendszer segítségére lehet a második megközelítésnek, ugyanis kiindulási keretet, azaz háttéranyagot, adatbázist tud felvázolni a minőségi, de mindenképpen helyi kutatásokhoz, amelyekkel az etnikai kevertség tényleges, kulturális jelentéséről (amely a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációját, a nemzetiségek közötti szociális kapcsolatokat, a mindennapok etnikumközi érintkezéseit, az egyedi kulturális folyamatok lezajlásának módját foglalja magában) egy-egy adott településen képet kaphatunk. Jóllehet a községeket a mai etnikai megoszlásuk alapján választottam ki, a falvak napjainkig lezajlott népességtörténete azt mutatja, hogy sikerült Gömör és Kis-Hont megye egyik legizgalmasabb térségéhez nyúlni. A statisztikai etnikai kevertség minőségének megítélése és lexikonírónkénti eltérő felfogása azt eredményezte, hogy a megyében az etnikai összetétel és nemzetiségi határ természetes mozgása mellett (ki-, betelepedések, járványok, háborúk) mesterséges változásról, eltolódásáról is beszélhetünk. A mesterséges mozgás azt jelenti, hogy ugyanarra az évtizedre vagy akár évre is (1773) eltérő etnikai minősítést olvashatunk az adott településről attól függően, hogy milyen etnikai vélekedést tartott fontosnak a település a korszakban önmagáról (úrbéri bevallás nyelve), vagy sorolta egy külső elbíráló a helységet valamelyik etnikumhoz tartozónak a számára a települést dominánsan meghatározó etnikai jegy (lásd alább) alapján. A vegyes etnikumú falvak etnikai megítélése - különösen a korai, XVIII—XIX. századi összeírásokban - tehát komoly problémát okozott, ugyanis a) nem voltak minősítési módszerek (most sincsenek igazán) erre a kérdéskörre egységesen kidolgozva, és nem léteztek b) statisztikai irányszámok sem, amelyek az etnikai kevertség statisztikai értékkategóriáit jelentették volna. A fenti két pont a fő oka, hogy a vegyes etnikumú falvak statisztikai osztályozása a XVIII. században nehézkes. Az a) pontban említett minősítési probléma azt jelenti, hogy ebben az időszakban (XVIII. sz.) az etnikai besorolásra valamilyen kiindulási minősítési pontot csupán a falu többségének nyelve jelentette. Ennek alapján igyekeztek etnikai információt adni a településekről. Ám az etnikai összetétel és a nyelvhatár fent említett mesterséges mozgását az is befolyásolta, hogy mit értettek egy település nyelvén. Van olyan munka, ahol az etnikummal azonosított anyanyelvet adják meg uralkodónak, de van, ahol a faluban csupán a beszélt vagy használt (esetleg ismert) nyelvet jelzik, sőt egy munkán belül sem következetesek a szerzők, és hol etnikumanyanyelvről 278 Gyivicsán 1993, 236-237. - Lásd a Jolsváról szóló fejezetet. 181
