Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
X. A jelen etnikai határviszonyai Gömör és Kis-Hont megyében
A statisztikai etnikai kevertség fogalmáról és az etnikai határról a megye példáján Az etnikai kevertség külső, mérhető vagy jól meghatározott szempontrendszere mellett azonban belső (kvalitatív), számadatokkal, kategóriákkal nem kifejezhető kérdéssel, a kulturális értelmezésével, jelentésével is találkozunk.277 Ennek egyik kérdése, hogy az adott településen a statisztikai (bevallással megadott) adatok mögött milyen kulturális folyamatok húzódnak meg. A kettős felvételezésű (anyanyelv; nemzetiség) statisztikában esetleg az asszimilációra utaló jel lehet, ha a nemzetiségi hovatartozás és az anyanyelv eltávolodik az előbbi rovására egymástól (Mimics 1991, 157-159). Ám csupán ennek az adatnak a birtokában és egyéb külső kategóriák felállításával nem lehet magának az asszimilációnak a folyamatát megfogni. Csak helyi vizsgálatok dönthetik el, hogy az adott multietnikus, multikulturális közösségben az asszimiláció milyen fokáról, jellegéről beszélhetünk. Nagy Ödön osztályozási rendszerében az asszimiláció, azaz a kulturális állapot szempontját érvényesíti. Ennek alapján beszél 1. életképes, 2. beolvadás útján lévő, 3. reménytelen esetek vagy a teljes beolvadás állapotába jutott vegyes településeken élő kisebbségi magyar közösségekről (Nagy 1938, 261-276). Hasonlóan nehezen értelmezhető, és ezért szintén kritikával fogadott az etnikai kevertség kulturális állapotára rákérdező népszámlálási tipizálás is, amely három kategóriába sorolja be a községeket: 1. egyértelműen nemzetiségi, 2. kevert, de nyelvileg nem asszimilált nemzetiség, 3. kevert, nyelvileg asszimilált nemzetiség (Fischer 1994, 273-291). Ám a statisztikai próbálkozások, hogy minőségi kérdéseket merev csoportokba tuszkoljanak be, eleve csődöt mondanak. Hiszen mi van például az itt is sokszor emlegetett cigánysággal? Bár sok település a hivatalos felvétel szerint homogén, mégis él az adott településen cigányság, amely népcsoportot kulturálisan nem lehet összemosni - ha még a nyelv azonos is - a vele egy településen élő nem cigány kultúrával. A minősítéssel esetleg számszerűen is megfogható cigányság az a népcsoport, amelyet éppen kulturális oldalról lehet más etnikumtól elkülöníteni. A cigányságon kívül az etnikai kevertség kulturális bizonytalanságát és a klasszikus asszimilációs folyamatra felállított fenti két kategóriarendszert az is felborítja, hogy főként etnikai határ menti településeken egy számokban szintén megfoghatatlan jelenséggel, a kettős identitással, a teljes kétnyelvűséggel is találkozunk. A kétnyelvűség lehet családi, társalgási, beszélt vagy anyanyelvi, 277 A kultúra szempontjából az etnikai kevertség számszerű kérdése lehet, hogy milyen nagyságú nemzetiségi közösségre van szükség egy multietnikus településen ahhoz, hogy a kisebbségi közösség a saját kultúráját megtartsa. Ezt a kérdést azonban települési szinten nem lehet megválaszolni. Egy adott államon belül általában a minimális százezres nagyságot szokták említeni, hogy a nemzeti kisebbség az identitását hosszú távon megőrizze. - Keményfi 1994a, 26. 180
