Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Települési vizsgálatok
6. A kormegoszlásnál már említett cigányság jelentős és nem elhanyagolható alakítója a falvak népességének és nemzetiségi arculatának (26. ábra). A vidék népi összetételéhez a XVII. század óta hozzátartoznak a cigányok, akik a múlt században is végig még magyar nyelvűek voltak (Paládi-Kovács 1982). Az 1893-as első cigányösszeírás is úgy említi a gömöri Rozsnyói és Rimaszécsi járást, mint kiemelkedő cigány népességgel rendelkező területet (A Mo.-on végrehajtott... 1895). A cigány lakosság a híressé vált gömöri zenészbandákon kívül a megyében vályogvetésből, tapasztásból, alkalmi munkából élt (Paládi-Kovács 1988, 178; Faggyas 1993). A hagyományos gazdálkodás szétesése, átalakulása a cigányságot sem kerülte el. A második világháborút követően a termelőszövetkezetekben dolgoztak, a mai szlovák gazdaságszerkezeti átalakítás nyomán nagyrészt munkanélkülivé váltak (43. táblázat). 43. táblázat A cigányság száma és aránya (1991) Absolútne a relatívne zastúpenie obyvateľov cigánskeho pôvodu (1991) Die Zahl und der Prozentteil der Zigeuner (1991) településösszesen cigány százalék Alsófalu129 19 15 Deresk466 6 1,2 Felfalu64 Gice 745 14 2 Gömöri igét 353 18 5,1 Kuntapolca 668 33 5 Páskaháza 254 23 9 Szkáros 251 48 19 Visnyó 68-Tapasztalataim alapján (lásd a részletes elemzést alább) a tíz helységben a táblázatban szereplő hivatalosnál jóval magasabb a cigányság aránya minden településen. A népösszeírási adatok azonban Szkároson és Alsófalun így is jelentős (10% felett) cigány népességet tükröznek. Bár a községek népesedéstörténetének 1920 utáni szakasza mérhető számokkal nyomon követhető, a településeken lezajlott nemzetiségi folyamatokat az adatok mégsem tükrözik pontosan. Az előző századok etnikai jellegének alakulása azt mutatja, hogy itt egy bizonytalan vegyes etnikumú települési sávról van szó, amelyben hol a szlovák, hol a magyar nemzetiségi karakter dominanciája nő. Ez az állandó ingadozás a már mért nemzetiségi adatok alapján a többszöri határváltozások és ezek következményeiként (mimikri, kitelepítések, reszlovakizáció) a XX. században is megmaradt. A statisztika szerint Deresk kivételével 1991-re minden falu vegyessé vált, ám hogy ez a keveredettség valóban fennáll-e, és hogy kulturálisan mit jelent, azt csak a helyi vizsgálatok dönthetik el. És éppen e kettősség (statisztikai kulturális kép) feloldásának jó vizsgálati lehetőségei miatt választottam ki a nemzetiségi arányok alapján itt húzódó etnikai határ mentén fekvő vegyes falvakat. 151
