Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

VII. Települési vizsgálatok

29. táblázat

A népességszám alakulása (1551-1715/1720)

Zmeny počtu obyvateľstva (1551-1715/1720)

Die Veränderung der Einwohnerzahl in den hervorgehobenen Siedlungen (1551-1715/1720)

község1551194

1620*195-1635/1636 a1715-1720

magyarszláv

egyéb196 197

magyar

szláv

egyéb

magyar

szláv

egyéb

Alsófalu2

2

12

12 A

3 A

12

___197

7-Deresk

6

2

15

23 *17 *

13 *

ll

Felfalu

2

2

9

5 *5 *

9 *

5

Gice

15

2

6

22 *2 *

13 *

6

1-Nasztraj

3

2

7---6

-Mikolcsány

4

7

5

5 *10 *

14 *

7

5-Kuntapolca

2

4

8

14 A

4 A

13 A

4

3-Páskaháza

3

2

5

8 A

1 A

h*G)

>

9-Szkáros

összesen: 11

összesen: 43

6-Visnyó

összesen: 7

összesen: -7-A XVII. század első felének adatai azt mutatják, hogy Gömör megye ezen részében béke honolt, és a településeken gyarapodott a népesség. Nehéz a névelemzés bizonytalanságai és a hiányos statisztikai adatok mellett a települések e megnövekedett lakosságának a XVI—XVII. századi pontos etnikai megoszlásáról képet adni. Ám a nevek alapján felvázolható etnikai folyamatok tendenciája azt mutatja, hogy Alsófalu, Gice, Kuntapolca (magyar) és Mikolcsány (szláv) etnikai képe öltött határozottabb egyveretűséget. A többi község a korban még statisztikailag bizonytalan etnikailag kevert mezsgyében maradt. A középkor e bizonytalan etnikai adataiból bármilyen számszerű kategóriák alkalmazása, utólagos kialakítása lehetetlennek látszik. Bár a török hódoltság ideje alatt a megye ütközőzóna volt, a harcok Gömörben teljes mértékükben a XVII. század végén, a felszabadító háborúk keretében bontakoztak ki. Visnyó nemcsak a török uralmat, hanem ezeket a harcokat is épségben vészelte át, és néhány menekült magyar család is letelepedett a faluban.

A XVIII. század az etnikai források sűrűsödése miatt a középkori és kora újkori etnikai káosz után már egy letisztultabb etnikai képet közvetít a községekről felénk. A XVII. század, azaz a török idők utáni fellélegzést azonban a következő száz év első évtizedei sem hozták még meg a gömöri települések számára. A XVII. század második felében a térség népesedési történetét tehát a pusztulás határozta meg. Az 1600-as évek utolsó évtizedeiben - Visnyó kivételével - szinte a nullára csökkent a települések lakóinak száma, és csupán tucat körüli család igyekezett községenként e század végén a saját megélhetését valamilyen módon helyben megteremteni. Ám ezeket a túlélő családokat is elérte a pusztulás az 1709-1710-es pestis formájában, és csupán az így szinte teljesen elnéptelene194 Az összehasonlítás miatt mind a három oszlopban a nemesség nélkül vannak az adatok feltüntetve.

195 * : az adat 1620-as; A: az adat 1635-1636-os.

196 Az egyéb kategória a bizonytalan eredetű neveket is magában foglalja.

197 -jelentése: nincs adat.

129