Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
1675 katolikus, 342 református és evangélikus és 9 zsidó lakos élt (Fényes 1851, IV: 211). Lakossága az 1890-es években túlnyomórészt katolikus volt. 1938-ban 1266 római katolikus, 47 görög katolikus, 44 református, 5 evangélikus és 253 izraelita élt a városban, s ekkor már nemcsak római katolikus, de izraelita temploma is volt (Csfkvári 1939, 210-211). Az 1991. évi népszámláláskor a 2738 lakosból 1893 vallotta magát római katolikusnak, 77 görög katolikusnak, 3 pravoszlávnak, 41 evangélikusnak, 66 reformátusnak, 7 egyéb vallásának, 105 fő vallás nélkülinek, 546 esetben a hovatartozás nem volt megállapítható. Látható tehát, hogy Torna zömében ma is római katolikus település. A katolikus templomban magyar és szlovák nyelvű misék is vannak, az úgynevezett nagy mise a magyar, a kis mise pedig a szlovák. A görög katolikusok zöme a két közeli görög katolikus faluból, Horvátiból, de méginkább Hacsaváról szivárgott be. Templomuk nincs, a horváti anyaegyházhoz tartoznak. Az utóbbi időben megpróbáltak megegyezni a római katolikus esperessel, hogy bizonyos időközönként használhassák a katolikus templomot. A megállapodás ezidáig nem jött létre. Selyei János gályarab prédikátor óta nem volt református egyházközség Tornán, egészen 1988-ig. Napjainkban a zsarnói anyaegyházhoz tartozik. Istentiszteletet 1990-től tartanak Tornán, minden második héten egy alkalommal. A tornai reformátusok zöme a környező településekről (Vendigi, Újfalu, Méhész, Görgő, Barka, Áj, Jablonca, Péder...) települt be. Hetente egy alkalommal van református hitoktatás a magyar iskolában, ahová a szlovák iskolából is átjárnak a gyerekek. A háború előtt a vizsgált térséget tekintve itt élt a legtöbb zsidó. Mindnyájan kereskedők vagy iparosok voltak. 1944 márciusában 46 zsidó családot deportáltak. Néhányan a háború után visszatértek (Altman, Friedman, Polák, Weiser), de az 1950-es években kivándoroltak Palesztinába. Ma egyetlen zsidó él Tornán. Egykori templomuk lakóház lett. A lakosság többi részét is érte meghurcoltatás a háború alatt és után. 1945. február 15-én 14 férfit hurcoltak el oroszországi kényszermunkára, közülük 13 magyar nemzetiségű volt. Körülbelül egyharmaduk haza sem tért többé. A civileken kívül katonafoglyokat is hurcoltak el Oroszországba. A második világháború után a magyarok úgynevezett kollektív bűnössége miatt néhány családot Tornáról áttelepítettek Magyarország területére. Ilyen sorsra jutott Morgent József vendéglős és gazdálkodó, Sipos Ferenc szabó és a város Molnár nevű molnára. Helyükre szlovák családokat nem telepítettek. Nemcsak Magyarországra, csehországi, pontosabban morvaországi kényszermunkára is deportáltak több mint tíz családot, általában a legjobb gazdákat, de voltak közöttük szegények is. Máig sem tudja senki, ki hogyan, milyen megfontolás alapján került a listára, vagy maradt le arról. Idővel aztán a deportáltak - három fiatal kivételével, akik ott alapítottak családot - hazatértek. Torna nemzetiségi viszonyait vizsgálva a következő adatokat találjuk. A Lexicon Locorum magyar-szlovák településként említi. Az 1806. évi egyházi összeírásból tudjuk, hogy az ekkor itt élő görög katolikusok prédikációs nyelve a ruszin volt. Néhány évtizeddel később Fényes Elek magyar mezővárosként említette. Az 1891. évi népszámlálás az 1468 fős, zömében magyar városban 56 né85
