Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
metet és 14 tótot talált. Tornának az 1938. évi Magyarországhoz való visszacsatolása után az 1615 lakosából 1 volt német, 16 szlovák, a többiek mind magyarok (Csíkvári 1939, 210-211). Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a 2738 lakosból 1789 vallotta magát magyarnak, 902 szlováknak, 21 volt a csehek, 13 a cigányok, 3 a lengyelek, 4 a németek, 2 az ukránok száma, 4 esetben pedig a nemzetiségi hovatartozás nem volt megállapítható. Egy két évvel későbbi felmérés szerint a Tornán élő 2822 lakosból 1785 magyar, 921 szlovák, 78 cigány, 18 cseh, 4 német, 3 lengyel, 2 ukrán, 2 bolgár, 9 pedig egyéb nemzetiségű, illetve hovatartozásuk nem volt megáilapftható (Popierová 1994). Ez utóbbi adatsor eléggé pontosnak ítélhető, például szerepel benne a Tornán letelepedett bolgár kertész stb., de még mindig nem a valóságot tükrözi a cigányok számának esetében. Napjainkban ugyanis Torna lakosságának kb. 25%-a cigány, akik zömében magyarul beszélnek, de vannak közöttük, akik tudnak cigányul is. A népszámláláskor kb. fele-fele arányban vallották magukat magyarnak, illetve szlováknak. Az utóbbi években, Csehország és Szlovákia szétválása után közülük sokan - számuk 80-100 fő között mozog - , akik korábban elmentek Csehországba, visszajöttek Tornára, mert nem kapták meg a cseh állampolgárságot. Tornán már évszázadokkal ezelőtt is éltek cigányok. Az egyik 1768-ból való cigányösszeírás szerint Tornán hét cigány családot írtak össze66. Ugyanebben az évben egy másik összeírás is készült, amely az előző hatból négy nevet (Samuel Nanu faber, Franciscus Rigó faber et fidicen, Georgius Rigó fidicen és Michael Rigó fidicen) tartalmaz. Az öt évvel későbbi, 1773-ból való cigányösszeírás - egy kivételével (Franciscus Rigó helyett Samuel Latzko özvegye és négy gyermeke) - ugyanezeket a neveket tartalmazza. Eltérés az előzőhöz képest még az is, hogy ez utóbbi összeírás szerint a kovácsmunka és zenélés mellett már földműveléssel is foglalkoztak. A tornai cigányok a 18. századtól folyamatosan zenéléssel is foglalkoztak. Minden korban voltak közöttük jónevű zenészek. A második világháború utáni években ilyen volt egy Pala nevű prímás és egy Palcsu nevű cimbalmos. Pala balkezes volt, a háború után el akarták küldeni Pozsonyba zenét tanulni, de nem ment. Gyakran játszottak a környező falvak lakodalmaiban, és elmaradhatatlan részesei voltak a falubúcsúk családi összejöveteleinek, amikor házról házra járva muzsikáltak. Napjainkban is van vagy három zenész csapat, ők már nem nótákat, hanem modern zenét játszanak. A cigányok jelentős része, kb. 90%-uk munkanélküli, ezzel a problémával a település vezetése nehezen tud megbirkózni. A Tornán élő szlovákok jelentős része az 1970-es években telepedett le, miután a közelben megépült a cementgyár. A gyár vezetősége a korábban épített cementgyárak szakembereiből került ki, akik zömében szlovákok, esetleg csehek voltak. Ezenkívül a közeli Flacsaváról mintegy húsz család húzódott le Tornára, továbbá vegyes házasság révén is kerültek szlovákok a településre. 66 Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz. Az összeírás másolatát lásd a mellékletben. 86
