Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Torna Egykori virágzó kisváros, napjainkban községi rangja van. A történeti Magyarország legkisebb megyéjének, Torna vármegyének volt a központja. Miután 1881- ben e kis megyének véglegesen megszüntették önállóságát, összevonták Abaúj vármegyével, az egykori megyeszékhely elveszítette jelentőségét, megindult egy visszafejlődési folyamat, ami a későbbi politikai határok következtében még markánsabbá vált, s gyakorlatilag napjainkig tart. 1881 után járási székhely lett. Még az 1890-es években is élénk vásárhelyként említik, de megjegyzik, hogy élénkségéből sokat veszített azóta, hogy megyei hatóságát feloszlatták (Borovszky-Sziklay 1896, 359). 1920-38 között és 1945 után Csehszlovákiához csatolták. Ezzel gyakorlatilag megfosztották vonzáskörzetének jelentős részétől, ami kedvezőtlenül hatott fejlődésére, illetve visszafejlődését eredményezte. 1960-ig a szepsi járáshoz tartozott, napjainkban a Kassa vidéki járás része. Szlovákul előbb Turňa, majd 1927-től Turňa nad Bodvou volt a neve, 1964- ben, miután hozzácsatolták Áj községet is, a Turnianske Podhradie (Tornaváralja) nevet kapta (Seresné 1983, 455; VSOS 3: 209). 1991 óta Áj ismét önálló65, azóta Tornát szlovákul Turňa nad Bodvou néven illetik, a köznyelvben röviden csak a Turňa használatos. A török harcok idején és az azt követő években a település sokat szenvedett. Egyrészt a vár, mint hadászati célpont többször cserélt gazdát, s ezáltal magát Tornát is feldúlták, másrészt minden bizonnyal a környéken dúló járványok sem kerülték el. Ezek következményeként, s az ellenreformáció miatt lakóinak száma ugyancsak megcsappant. 1715-ben mindössze tíz háztartást írtak össze Tornán (közöttük hat iparos volt), 1720-ban egy malmot és hét háztartást számláltak (VSOS 3: 210). Tornán - a környező településekhez hasonlóan - korán teret hódított a reformáció, a 16. században a régi római katolikus templom is a protestánsok birtokába jutott, ezért a katolikusok egy új, kisebb templomot építettek. Miután a város a Keglevicheké lett, I. Lipót (aki 1655-1705 között uralkodott) alatt a földesúr kitiltotta a reformátusokat, akik a Tornától északra fekvő két völgyben, Szádellő és Áj községekben telepedtek le. A katolikus hitre visszatért lakosság pedig ismét birtokba vette a régi katolikus templomot (Borovszky-Sziklay 1896, 360). Az ellenreformációban legnagyobb szerepe - nemcsak Tornán, hanem az egész környéken - egy Herkó páter nevű szendrői barátnak volt, aki később székhelyét Tornára helyezte át, s akinek emlékét a közeli Szepsiben ma is emléktábla őrzi (Bodnár 1993c, 10). A fentiek ismeretében érthető, hogy 1773- ban Tornát katolikus parokiális helyként írták össze, ahol egy iskolamester is működött (Lexicon Locorum 1920, 271). A római katolikusok mellett 1806-ban hét görög katolikus is élt Tornán, közülük ketten római katolikussal vegyes házasságban (Udvari 1990, 87). Fényes Elek adatai alapján Torna mezővárosban 65 Adatközlő: Farkas Rózsa Áj község polgármestere. 84
