Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

van a szomszéd németek és tótok hatásának (Borovszky-Sziklay 1896, 333). 1920-ban a város lakói 94,5%-ban magyarok, mintegy húsz évvel később - a hozzá tartozó Luciabányával együtt - 1731 magyar, 71 német, 142 szlovák és 14 egyéb nemzetiségű élt a településen. A külön említett Jászóváralján - a hozzá tartozó Ferenc-teleppel együtt - 266 magyar, 10 német, 23 szlovák és 2 egyéb nemzetiségű lakos élt abban az időben (Csíkvári 1939, 189-190). Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint 1814 szlovák mellett 463 magyar, 88 cigány, 8 német, 8 ukrán, 4 ruszin, 4 cseh és 3 orosz élt Jászón. A két évvel később készült nemzetiségi felmérés eredménye: 1714 szlovák, 455 magyar, 213 cigány, 7 német, 6 cseh, 6 ruszin, 3 orosz, 1 ukrán és 11 egyéb vagy meg nem határozott nemzetiségű lakos (Popierová 1994). A két utóbbi számsorban lényeges változást csak a cigányság számarányának emelkedése jelent, ami természetesen csak a statisztikát vizsgálva jelent ily mértékű emelkedést, mert a valóságban korábban is több száz cigány élt Jászón. A fenti képet mutatja a statisztika. S hogy miként vélekednek erről a kérdésről az ott lakók? Lássunk néhány véleményt: Cigányok éltek sokan háború előtt is, most is sokan vannak. Nem fogadja be őket a városi lakosság, most sem bent laknak a városban, hanem kint a Mecenzéf felé vezető út mellett, új házakban (Kötelesné Takács Ilona, sz. 1933). A falunak kb. 30%-a cigány, külön élnek, csak lopni jönnek be a faluba. Voltak zenészek is közöttük, de azok kihaltak. Sanyi cigány még Horthy Miklósnak is húzta a várban, a hegedő a háta mögött, úgy húzta! (Bodnár László, sz. 1926).

A visszaemlékezések szerint zsidók is éltek Jászón. Volt közöttük fogász, szabó, bőrös, legtöbbjük azonban kereskedésből élt, üzlettel rendelkezett. Őket mindannyiukat elhurcolták, egyetlen fiatalember jött vissza a háború után, de aztán ő is elment, most Prágában él.

Az amerikai kivándorlás is jellemző volt a településre, bár a Borovszky-féle vármegye-monográfia szerint a századfordulót megelőző években Jászó azon kevés városok közé volt sorolható, ahol a lakosság száma növekedett (Borovszky-Sziklay 1896, 369). Ennek ellenére a megkérdezettek mindegyikének családjában volt rá példa, hogy a tengerentúlon kerestek jobb megélhetést30.

30 Nekem is volt kint egy nagynéném Kanadában (Kötelesné Takács Ilona, sz. 1933). Amerikában voltak kint sokan. Az 1920-as években az én keresztapámnak a bátyja is kiment, Washingtonban volt neki mészárszéke. Hornyák Jani bácsi is kint volt, ő Is mészáros volt, nála segédeskedett, de ő aztán visszajött (Bodnár László, sz. 1926). Az én apám is volt Amerikában, Clevelandben, a nagynénimék is ott vannak, voltak, kettő' is, az első világháború előtti években mentek még ki. Az egyik nővérem is ott volt, Clevelandben, gazdag magyar családok gyerekeit tanította magyar szóra. 1917-ben ment ki, 15 évesen. Ott volt 9 évig, akkor hazajött, de vissza is akart menni, megvolt a hajójegye. Mama rimánkodott, hogy ne menjen, hát maradt. Apám vasmunkás volt egy gyárban, földet vett a pénzen, mikor hazajött (Pásztor Béláné Bobko Anna, sz. 1923).

51