Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
A 20. század első harmadában Amerikába mentek önként az emberek, a negyvenes években kényszerítették őket szülőföldjük elhagyására. A visszaemlékezések szerint Jászéról civileket nem vittek oroszországi kényszermunkára, csak katonafoglyokat. A mellékletekben látható deportáltak névsorából kiderül, hogy tíz jászói illetőségű fiatalembert hurcoltak el 1945 januárjában-februárjában, akik közül egy szlovák, kilenc magyar nemzetiségű volt. Csehországi deportálásokra nem került sor, de mivel itt nem volt munka, az ottani gyárakba pedig kellett a munkaerő, többen is elmentek önként. A háború után néhány családot Magyarországra telepítettek, mert magyarok voltak. Az tény, hogy Jászón a környező szlovák településekről beköltözöttek is rendkívüli mértékben magyar érzelműek voltak a két háború közötti években31. Jászóra közvetlenül nem telepítettek magyarországi szlovákokat. Egy bükkszentkereszti család 1960 táján költözött ide Debrődről32. 31 Ezt jól példázza Pásztor Béláné Bobko Anna élettörténete. Bobko Anna 1923-ban született, szülei a közeli Pányból költöztek Jászóra, és tudatosan magyarrá nevelték gyermekeiket. Otthon magyarul beszéltek, a szülők csak akkor váltottak át szlovákra, ha azt akarták, hogy a gyerekek ne értsék meg, miről esik szó. Pány szlovák falu, de jobban várták a magyarokat, mint a magyar falvakban - emlékszik vissza az 1938-as időkre az adatközlő. 1939-ben, 16 évesen Bobko Anna férjhez ment a Jászóra bevonult magyar katonák egyikéhez, Forrai János putnoki fiatalemberhez. Nem ő volt az egyetlen, aki így cselekedett, az egyik osztálytársa Perecsére, a másik Gadnára került ily módon. Romantikus szerelmükből hamarosan kislányuk született. Ám 1942-ben az azóta is csupa szeretettel és gyöngédséggel emlegetett férje odaveszett a háborúban. Ezután kislányával együtt hazaköltözött Jászóra a szülői házba. De nem maradhatott sokáig, először 1945-ben kellett kijönnie Magyarországra egy rövid időre, majd 1947 januárjában, hogy elkerülje a Morvaországba való deportálást (egy jóindulatú szlovák csendőr figyelmeztette, hogy szerepel a neve a listán), a család döntése értelmében véglegesen Magyarországra, vissza Putnokra költözött (Pásztor Béláné Bobko Anna, sz. 1923). 32 Mi Bükkszentkereszten laktunk. Állandóan jártak gyú'lésezni, agitálni a népet. Apuék akkor építkeztek fel, új házacskájuk volt, azt hagyták ott. ... 1947 őszén kivittek minket Csehbe, egész a Szudétára, Pohorina, Šumava. A mi falunkból vagy 300 család eljött, széjjelszórtak minket, nem voltunk egy faluban. Ott a kikergetett németek helyére telepítettek. Az osztrák határtól csak egy út választott el. ...A szüleim csak egy évre írták alá a szerződést. Erdei munkán voltak, fákat fuvaroztak. Letelt az év, nem akartak tovább ott maradni. Voltak családok, akik maradtak, az én szüleim eljöttek. A bükkszentkereszti házukért 1949 februárjában Debrődön kaptak házat. De közös udvar volt, apám ezt nem akarta. ...Én 1959-ben férjhez jöttem Jászóra. Utána egy-két évre jöttek a szüleim is. Jászón vettek egy önálló házat, aztán építettek helyette újat. ...Debrődön Magyarba kitelepített család házába költöztünk. Aztán azok visszajöttek, mert a fiuk meghalt, senkijök nem volt Magyarba. ...Az én nagyszüleim is visszamentek Bükkszentkeresztre. itt a környéken többen is vannak Bükkszentkeresztről: Mecenzéf, Stósz, Bodoló (Matiscsák), Makranc (Munkácsiné), Jánok (Verbőci), Buzita (Takács), Somodi (Takács), Krasznahorka, Hoszúrét(Takács). Adatközlő: Faragó Anna, sz. 1937 (Bükkszentkereszt). 52
