Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
A népszámlálások adatait vizsgálva látjuk, hogy zsidók is éltek a faluban. A zsidók köztudottan elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak. Viszonylag magas számarányuk talán összefüggésbe hozható azzal a ténnyel, hogy Jánok központi fekvésű településnek számított, hiszen a Szikszót Szepsivel összekötő megyei jelentőségű főút Jánok határában húzódott, s ezáltal a falut bekapcsolta az országos jelentőségű kereskedelmi utak hálózatába (Szanyi 1973). A trianoni döntést követően meghúzott határvonal viszont ezen útvonal jelentőségét abszolút mértékben megszüntette. Talán ez az oka annak, hogy az 1930-as években már csak 10 izraelitát írtak össze Jánokon. Ez két családot jelent, akiket a zsidótörvény rendelkezései értelmében gettóba vittek. Senki nem jött viszsza közülük. Mint a fentiekből is kiderül, a falu biztos megélhetést nyújtott lakóinak, sőt idegenek is szívesen telepedtek meg itt. Valószínűleg ezzel is összefüggésbe hozható, hogy Amerikába is csak mintegy tíz családból vándoroltak ki, akik jórészt mind visszatértek. Ezért is sorolhatták föl Jánokot a 19. század végén megjelent vármegye-monográfiában azon helységek között, melyeknek szaporodása megfelel az országos átlagnak (Borovszky-Sziklay 1896, 368). A második világháborúban nemcsak zsidókat deportáltak. A Vörös Hadsereg által tízjánoki magyar fiatalember elhurcolására is sor került. A reszlovakizáció idején néhány családot Magyarországra telepítettek, helyükre magyarországi szlovák családok költöztek. Beilleszkedtek a faluba, leszármazottaik ma is itt élnek, nemzetiségüket tekintve nagyrészt magyarok. Csehországi kényszermunkára innét nem vitték el a lakosokat, de a bevonuló katonákat büntetőtáborokba helyezték, bányákban kellett dolgozniuk. A fiatalok közül többen önként vállaltak munkát a csehországi iparvidékeken. Jánokon a második világháború utáni időszakban két iskola működött, egy magyar és egy szlovák. 1978-ban a magyar iskolát megszüntették, mert kevés volt a jelentkező. Azóta aki magyar iskolába akarja járatni a gyermekét, az a közeli Szepsibe vagy a szomszédos Péderbe küldi. Negyedikes koruktól mindenképpen utaznak a gyerekek, mert helyben csak 1-3. évfolyam van. Óvoda viszont magyar nyelvű működik a faluban, ahol a szülők kérésére szlovákul is tanulnak a gyerekek. Azt nem szeretnék, hogy megszűnjön a magyar óvoda, hiszen odahaza a családok többségében magyarul beszélnek, kevés olyan gyerek van, aki otthon tanul meg szlovákul. A templomban a szentmisék magyar nyelven folynak. A hangosbemondóban mindkét nyelven hirdetnek, magyarul kétszer, szlovákul egyszer. Maguk az ott lakók úgy tartják, hogy Jánok magyar falu, de a környező településekhez viszonyítva nagyon el van szlovákosodva. Ennek okára az előzőekben részletesen feltárt történelmi háttér magyarázattal szolgál. Nemzetiségi ellentétek nem voltak és ma sem tapasztalhatók a faluban, a különböző nemzetiségű emberek békésen megférnek egymás mellett. Jászó Mezőváros Szepsitől északra, Kassától nyugatra a Bódva vize mellett, a történeti Abaúj, majd 1881-től Abaúj-Torna vármegyében. 1920-38 között, majd 49
