Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
1945-től Csehszlovákia része (Seresné 1983, 196-197; VSOS 1:515). Jászóhoz tartozott Pocskaj, Hetény és Luciabánya. Ezek közül Hetényt Debrődhöz, Luciabányát Mecenzéfhez csatolták. Pocskajon (vagy régi nevén Ferenctelepen) a fafeldolgozó üzemmel szemben egymás mellett öt lakóház áll az út keleti oldalán. Jászó teljesen egybeépült Jászóváraljáva\, a két települést 1949-ben csatolták össze, szlovák neve Jasov. Napjainkban Szlovákiában, a Kassa vidéki járásban található. Jászó barlangjáról és premontrei rendházáról ismert. Ez utóbbi néhány évtizeden keresztül öregek otthonaként működött. Az 1989-es fordulat után ismét a fehérpapok birtokába került, s rendházként üzemel, fokozatosan leépítve a korábban ellátott funkciót. Jászót a források egyértelműen katolikus településként említik. Az 1773. évi összeírás mint katolikus parókiával és egy iskolamesterrel bíró magyar nyelvű mezővárost említi (Lexicon Locorum 1920, 5). 1806-ban a római katolikus többség mellett négy görög katolikus lelket számláltak, akik mindnyájan egy családhoz tartoztak. Ez a csekély számú görög katolikus közösség a szesztai anyaegyházhoz tartozott, ahol az idő tájt Simonies János teljesített szolgálatot (Udvari 1990, 88-89). A 19. század közepén Fényes Elek azt írja, hogy 1592 katolikus lakja a várost (Fényes 1851, II: 152). A 19-20. század fordulójának krónikása szerint Jászó városát alig lakja 1400 lélek, kik néhány zsidó családot leszámítva, mind katholikusok és a rozsnyói egyházmegye főhatósága alá tartozó premontrei plébános lelkipásztorsága alatt állnak (Borovszky-Sziklay 1896, 333). Alább külön megemlíti Jászóváralját, melynek sem temploma, sem iskolája, sem boltja. A lakosság vallási hovatartozásáról ugyan nem szól, de feltételezhetjük, hogy nagyrészt katolikusok lehetnek, mert jobbára a prépostság alkalmazottjai (Borovszky-Sziklay 1896, 334). Mint a Csíkvári által szerkesztett öszszefoglaló műből kiderül, Jászón 1920-ban 1287, többségében római katolikus személy élt. Az 1930-as évek végén - a hozzá tartozó Luciabányával együtt - 1958 főre emelkedett a lakosok száma, akik közül 1765 római katolikus, 41 görög katolikus, 15 református, 72 evangélikus, 4 görögkeleti vallású, 63 pedig izraelita (Csíkvári 1939, 189). Ugyancsak külön említi Jászóváralját a hozzá tartozó Ferenc-teleppel, ahol az ott élő 301 lakosból 282 római katolikus, 5 görög katolikus, 5 református, 3 evangélikus, 6 pedig izraelita (Csíkvári 1939, 190). A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Jászó 2393 lakosából 1578 a római katolikus, 61 görög katolikus, 22 református, 12 evangélikus és ugyanennyi pravoszláv, ketten egyéb vallásúak, míg 373 fő vallotta magát vallás nélkülinek, és 333 személy esetében a vallási hovatartozás nem volt megállapítható. Jászón napjainkban két templom található, az egyik a városban, a másik a rendház mellett van. Mindkét templomban a rendbéli fehérpapok miséznek. A vallási adatok után tekintsük át az etnikai összetételre vonatkozó adatokat is. Az 1773-as összeírás lakosságát magyarnak említi (Lexicon Locorum 1920, 5). Az 1806. évi egyházmegyei összeírásból tudjuk, hogy az itt élő görög katolikus közösség prédikációs nyelve a magyar volt (Udvari 1990, 89). A 19. század folyamán tiszta magyar település volt (Fényes 1851, II: 152; Borovszky-Sziklay 1896, 333), ám mint megtudjuk, kiejtésükön azonban nyoma 50
