Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A Felső-Bódva-völgye a néprajzi szakirodalomban
2. A Felső-Bódva-völgye a néprajzi szakirodalomban Mint már az előző fejezetben is említettem, Bódva-völgye, s úgyszintén a továbbiakban tárgyalandó Felső-Bódva-völgye a néprajzi köztudatban nincs - vagy a legutóbbi időkig nem volt - részletesen tárgyalva. Ezért a területről átfogó jellegű összefoglaló, vagy elemző írással, tanulmánnyal, könyvvel nem rendelkezünk. 1992-ben indult meg a Bódva-völgye történeti-néprajzi kutatása az OTKA és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatásával. Ez a munka még nem zárult le, így ennek eredménye egyelőre nem összegezhető2. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e térségben nem folytak volna különböző jellegű és igényű felmérések, kutatások, s ezek eredményei ne lennének hozzáférhetők. Néprajzi szempontból rendkívül értékesek az egymáshoz képest különböző korokból származó összeírások és népszámlálási eredmények. Kiemelt figyelmet érdemel Magyarország helységeinek 1772-73-ban készült hivatalos összeírása, amelyben tájékoztatást kapunk a települések különböző nyelveken használatos elnevezése mellett azok jogi státuszáról, bizonyos fokig vallási és oktatási viszonyairól, s ami igazán kiemelkedővé teszi, lakóinak nyelvezetéről is (Lexicon Locorum 1920). Említést érdemel az utolsó csehszlovákiai népszámlálás, amely szintén kitér a lakosok nemzetiségi és vallási hovatartozására (Sčítanie ľudu 1991a; 1991b). Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy munkám során a népszámlálásnak nem a végleges, hanem az előzetes statisztikai eredményeit használtam, ugyanis ez utóbbi a nemzetiségi és vallási megoszlást tekintve is sokkal részletezőbb. Míg az első esetben a nemzetiségeknek nyolc, ez utóbbi esetben tizenhat rubrikája van. A vallási megoszlást tekintve pedig míg az első az összes megreformált felekezetet evangélikus címszóval együtt tünteti fel, ez utóbbi erre öt rubrikát biztosít (huszita, háromféle evangélikus, református). Említést érdemel, hogy a Szlovák Statisztikai Hivatal Kassa Járási Irodája 1993-ban készített egy falvankénti nemzetiségi kimutatást, amit munkám során szintén felhasználtam (Popierová 1994). Ezen statisztikák mellett fontos forrásmunkáknak számítanak a múlt században és századunkban készült szótárak és monográfiák, így Fényes Elek összefoglaló munkái (Fényes 1836-40; 1842-43; 1847; 1851), Korponay János monográfiája (Korponay 1871), a Borovszky-féle (Borovszky-Sziklay 1896) és a Molnár Endre szerkesz2 Jelen kézirat lezárásakor (1995) ez a megállapítás igaz volt, ám időközben megjelent az említett összegzés, aminek tanulságait ebbe a munkába, utólag már nem dolgoztuk bele. Vö. Bodnár-Rémiás 2000. 15
