Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A Felső-Bódva-völgye a néprajzi szakirodalomban
tette (Molnár 1935) vármegye-monográfiák, a Felvidék 1938. évi visszacsatolása után kiadott vármegyei szociográfia (Csíkvári 1939), valamint a térségre vonatkozó történeti helységnévtár (Seresné 1983). A szlovák nyelvű hasonlójellegű kiadványok közül legtöbbet a háromkötetes honismereti helységnévtárat használtam (VSOS 1-3). Rendszeres néprajzi adatgyűjtésre hosszú ideig nem került sor Felső-Bódvavölgyében. Liszka József a két világháború közötti szlovákiai magyar néprajzi kutatást átfogóan elemző könyvében is csak egyetlen egy esetben említ Felső- Bódva-völgyi adatot (Liszka 1990). Balassa Iván a határon túli magyarság néprajzát összefoglaló munkájában is csak két munkára hivatkozva ír röviden a térségről - ezt nem túl szerencsésen megjelölve - Az abaúji magyarok címszó alatt (Balassa 1989, 387-390). Az első jelentős publikáció e térségből Vargyas Lajos nevéhez fűződik, aki Áj községben kutatott (Vargyas 1941; 1960-63). Az 1960-as években Paládi-Kovács Attila járt gyűjtőutakon a Bódva-völgyében és a szomszédos gömöri, csereháti területeken. Publikációiban találunk Felső- Bódva-völgyére vonatkozó adatokat is (Paládi-Kovács 1973a; 1973b; 1980; 1984). Két évtizeddel később Barna Gábor és Bartha Elek is végeztek kutatásokat ebben a térségben, mindketten elsősorban a népi vallásosság iránt érdeklődtek (Barna 1987; Bartha 1987). A szlovákiai magyar kutatók hosszú időn keresztül inkább folklórgyűjtéseket, és nem tárgyi néprajzi kutatásokat végeztek. Ezek a csehszlovákiai magyarok kultúregyesülete, a Csemadok szervezésében megrendezésre kerülő járási és kerületi dal- és táncünnepélyek színpadi anyagát voltak hivatottak megteremteni. Természetesen ezek is sok konkrét néprajzi adatközléssel jártak, ezért egyáltalán nem elhanyagolandók. Ezen munkák mintegy „melléktermékeként" a Hété s a Nő képes hetilapokban több ilyen irányú írás jelent meg (Csurilla 1962; Méryné 1978; Ürge 1984). A figyelem ekkor elsősorban a népzene, néptánc, szokások és a viselet felé irányult. E témakörökben megemlítendők még Hemerka Olga munkái, melyek Bódva-völgyi adatokat is tartalmaznak (Hemerka 1982; 1989), valamint Ág Tibor munkássága (Ág 1974; 1977; 1980; Ág-Sima 1979). A folklóradatok mellett egyéb néprajzi megfigyelésekre is bukkanunk a fent említett képes hetilapokban is. Itt Szanyi Mária (Szanyi 1980), Stibrányi Gusztáv (Stibrányi 1982) és Gál Sándor (Gál 1983) írásait említhetjük. Az elsősorban ismeretterjesztő cikkek mellett egyéb fórumok is publikálási lehetőséget nyújtottak, így a Csemadok Központi Bizottság rendszertelen időközönként megjelenő periodikája, a Néprajzi Közlések, melyben szintén találunk idevonatkozó írásokat (Szanyi 1976a; 1976b). Stibrányi Gusztáv is a Csemadokkal való együttműködése nyomán tudta több további munkáját megjelentetni (Stibrányi 1988; 1993; é.n.a; é.n.b). Néhány településen részletesebb kutatás is folyt egy-egy témakörben. Elsőként itt Mecenzéfet kell megemlíteni, ezt a mánta telepeseiről és hámorairól híres várost, amely mezőgazdasági eszközei, főleg kapái által vált ismertté (vö. Markuš 1966). Szanyi Mária Jánok gazdálkodását (Szanyi 1973; 1976a), Görcsös Mihály Debrőd történetét és népi gazdálkodását (Görcsös 1978) dolgozta fel. Utóbbinak a mészégetéssel foglalkozó fejezete nyomtatásban is megjelent (Görcsös 1979). 16
