Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés)
A térség vallási viszonyainak vizsgálatánál elmondhatjuk, hogy a középkorban számos római katolikus anyaegyházzal bi'rt, mint pl. a görgői (Fényes 1851, 11:56; VSOS 1: 456), jánoki (Borovszky-Sziklay 1896, 305; Csíkvári 1939,189, VSOS 1: 508), alsómecenzéfi (VSOS 2: 244), péderi (Tankó 1970b; VSOS 2: 378), stószi (Borovszky-Sziklay 1896, 356; VSOS 3, 139), szepsi (Neupauer 1931-32, 39), újfalusi (Canonica visitatio 1948), tornai (Borovszky-Sziklay 1896, 360). Emellett emlftést érdemel a jászóvári premontrei prépostság, amely már a 12. században fennállott (Borovszky-Sziklay 1896, 334). Ennek ellenére a reformáció tanai nagyon korán elterjedtek a környéken, s a katolikus templomok többsége hosszabb-rövidebb időre protestánssá lett, hiszen maguknak a lakosoknak jelentős hányada azzá vált. Vidékünkön többek között Mágócsi Gáspár és Bebek György voltak közvetve a reformáció legfőbb terjesztői (Lükő 1884, 4). 1550-ben Tornán reformált zsinatot tartottak, amit ugyan a történészek egy része kétségbe von, az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy az idő tájt már erős reformációval számolhatunk a vizsgált térségnek szinte egészén (T. Z. 1966; Neupauer 1931-32, 77; Lükő 1884, 8). Természetes módon a katolikus egyház nehezen viselte javainak elvesztését, ezért éles ellentámadást indított. Megkezdődtek a vallási villongások. Katolikus részről a veszteségek komolyságára az is utal, hogy az egri püspök és káptalan 1603-tól 1724-ig kezdetben Kassán, majd Jászón, végül ismét Kassán tartózkodott (Borovszky-Sziklay 1896, 137). Térségünkben az ellenreformációban Jászónak bizonyára nagy szerepe volt, de a köztudatban sokkal inkább Herkó páter neve maradt fenn, aki a 17. század második felében Szepsi és Torna vidékén hol rábeszéléssel, hol erőszakkal igyekezett visszatéríteni a lakosságot (Borovszky-Sziklay 1896, 351, 360), s akinek emlékét Szepsiben tábla is őrzi (vö. Bodnár 1993c, 10). Az idő tájt telepedtek le a Tornáról kiűzött protestánsok Szádellő és Áj községekben (Borovszky-Sziklay 1896, 360). Tornáról ugyan az ellenreformáció révén gyakorlatilag kihalt a protestantizmus, de II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendeletének következtében a vidék számos településén megmaradt a református többség. Ez különösen a Tornától nyugatra eső településekre jellemző, mint Görgő, Jablonca, Körtvélyes, Méhész, Szádellő. Református többségű település volt századunk közepéig Vendigi, a 19. századig Péder és Szepsi, de ez napjainkra megváltozott, mindhárom helyen a katolikusok kerültek túlsúlyba. Almáson kb. fele-fele arányban élnek reformátusok és római katolikusok, jelentős számú reformátusság él Zsarnón is, míg Bodoló, Debrőd, Jánok, Jászó, Makranc, Mecenzéf, Somodi és Torna egyértelműen katolikus többségű települések. Két görög katolikus falu is van a térségben, Hacsava vagy Falucska és Horváti (bár ez utóbbinak már alig több, mint a fele görög katolikus), ezenkívül jelentős görög katolikus közösség él Ájban, Jánokon, Jászón, Mecenzéfen, Stószon, Szepsiben és Tornán. Egyetlen olyan település (Stósz) található a Felső-Bódva-völgyében, amelyben a 19. században számottevő volt az evangélikus lakosság. Napjainkra számuk alaposan megfogyatkozott, templomuk viszont megvan, s ez a térség egyet110
