Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés)
4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés) Bódva-völgye magába foglalja az egykori Abaúj-, Torna- és Borsod megye területén a Bódva folyó mentén létrejött településeket, valamint a Bódva jobb- és baloldali mellékvizeire települt falvakat. Észak felől természetes határa a Gömör- Szepesi-érchegység, kelet-délkelet felől a Cserehát, nyugat felől a Galyaság, délnyugat felől pedig a Sajó-völgye határolja. Bódva-völgyét a szlovák-magyar államhatár osztja ketté. Ez a határvonal egyúttal elválasztja Felső-Bódva-völgyét a déli területektől. Felső-Bódva-völgye lakosságának mai nemzetiségi összetételét vizsgálva a 18. századig kell visszanyúlni, ugyanis a török harcok, a Rákóczi-féle szabadságharc, de különösen az 1710 körül pusztító pestisjárvány következtében a települések szinte mindegyikében a lakosság alaposan megfogyatkozott, sőt egykét településen ki is pusztult. Az egykori községek némelyike ma pusztaként őrzi a helység nevét, így pl. Kelecsény (Borovszky-Sziklay 1896, 515). A veszteséget a megyék pótolni akarták. Abaúj vármegye 1714-ben kimondta, hogy a letelepülni szándékozó jövevények abban az esetben, ha házat építenek, három évre minden adó alól mentesülnek (Borovszky-Sziklay 1896, 515). Ennek ellenére az 1715. és 1720. évi összeírások siralmas állapotokat rögzítenek. A ma is meglévő települések elnéptelenedtek vagy az elnéptelenedés határán állottak. Teljesen elnéptelenedett Péder. Bodoló is elpusztult, három zsellér az urasági házban lakott. Részben elpusztult a valaha népes Makranc és Szepsi is. Ez utóbbiban mintegy 150 ház állott üresen. Alsó- és Felsőmecenzéf lakossága is jócskán megfogyatkozott (Borovszky-Sziklay 1896, 516). A pusztává lett területek újratelepítéséről az 1723. évi országgyűlésen is tárgyaltak, s a döntés értelmében hat évi közadó-mentesség illette meg a külföldi bevándorlókat (Borovszky-Sziklay 1896, 516; Ember-Fleckenast 1989, 50). Az intézkedés fő célja az volt, hogy minél több kézműves és kereskedő érkezzen, ugyanis ők - amennyiben nem adták magukat mezőgazdálkodásra - tizenöt évi mentességet kaptak az állami adó alól. A Felső-Bódva-völgyi települések zömét is részben vagy egészében újra kellett telepíteni. Ettől az időtől kiindulva vizsgáljuk a lakosság etnikai viszonyainak változását, alakulását. Mivel az etnikai viszonyokkal bizonyos szempontból szorosan összefüggnek a vallási viszonyok, ezért ennek alakulását is figyelemmel kísérjük. A vallásnak olykor meghatározó szerepe van a nemzetiségi viszonyokat illetően. Ez a vizsgált térségre vonatkoztatva is igaz. Természetesen egyéb tényezőket is figyelembe kell venni, s nem lehet a fenti kijelentést automatikusan alkalmazni. 109
