Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

1. A Bódva-völgye körülhatárolása

szolgálnak - olyan hatalmas területet foglal magába, melynek hossza több száz kilométer. Ez a térség még a palócok által lakott területnél is jóval kiterjedtebb, ezáltal tagoltabb is. A Bódva-völgyét kétségkívül magába foglalja, mégsem hagyatkozhatunk rá.

A harmadik megvizsgálandó táj a Cserehát. A Cserehát - területi meghatározása szerint - magába foglalja a Hernád és a Bódva folyók közötti dombterületet. Területén a történeti megyerendszerben Torna, Abaúj, Borsod megyék osztoztak. A honfoglalás korától folyamatosan lakott vidék, a török hódoltság alatt megcsappant lakosságát magyar, kisebb részben szlovák, ukrán (ruszin) telepesekkel egészítették ki a 18. század folyamán. Vásáros központjai Edelény, Szikszó, Encs (Kósa-Filep 1978, 78). Vajon miért nem említik e térség tárgyalása során Jászót, Szepsit vagy Tornát? Nem valószínű, hogy a szerzők a mai államhatár miatt feledkeztek volna meg ezekről a városokról, sokkal inkább azért maradtak ki, mert a Cserehát határszélén fekszenek, vagy még inkább azon kívül eső részeknek tudják ezt a területet.

Gondolatmenetünket végigvezetve megvizsgálandó még a Galyaság elnevezése és körülhatárolása. Ez a terület a Torna és Gömör megye Borsoddal határos része a Bódvától nyugatra, Aggtelek-Rudabánya között. Eredetileg zárt erdővidék volt. Egyes részei karsztosodtak. A filoxéravészig jelentős szőlőműveléssel bírt. Népi kultúrája - éppen zártságának köszönhetően - számos archaikus vonást őrzött meg. Területéről a 19. század második felétől sokan kivándoroltak Észak-Amerikába (Kósa-Filep 1978, 100).

Kosa Lászlónak egy másik munkája, amelyben a mai Szlovákia magyarlakta térségeit veszi számba, már sokkal árnyaltabb képet ad erről a területről. Az általunk vizsgált Bódva-völgyét Kassa vidéke nagyobb egységbe sorolja, melyről a következőket írja: “A Bódva és a Hernád kiszélesedő' medencéje, a régi Magyarország Abaúj-Torna megye északi, magyarlakta községeit foglalja magába. Bár az egész terület közigazgatási, kulturális és gazdasági központja sok évszázad óta Kassa, három kisebb tájegysége elkülönül. ” Ezután sorra veszi a szerző az említett három kisebb tájegységet, s közülük elsőként foglalkozik a szóban forgó térséggel: “Nyugaton, a Gömör felé eső' részen a Bódva és a beléje folyó patakok völgyének falvai közül nevezetesebbek Tornagörgő, Szádelő, Somodi. Néprajzilag kevéssé ismert vidék. Vásáros központjai a mezővárosi külsejű Torna és Szepsi. A kisebb falvakhoz képest „városias“ jellegű Jászó uradalmi és egyházi központ volt” (Kosa 1979, 19).

Mindezek után tegyünk mi is kísérletet a Bódva-völgye körülírására, meghatározására! A Bódva-völgye terület megnevezése tehát magába foglalja az egykori Abaúj, Torna és Borsod megye területén a Bódva folyó mentén létrejött településeket, valamint tágabb értelmezésben a Bódva jobb- és baloldali mellékvizeire települt falvakat. Észak felől természetes határa a Gömör-Szepesi-érchegység, kelet-délkelet felől a Cserehát, nyugat felől a Galyaság, délnyugat felől pedig a Sajó-völgye határolja. Bódva-völgyét a szlovák-magyar államhatár osztja ketté. Ez a határvonal egyúttal elválasztja Felső-Bódva-völgyét a déli területektől.

10