Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
1. A Bódva-völgye körülhatárolása
1. A Bódva-völgye körülhatárolása Ha a néprajzi szakirodalomban a Bódva-völgye után kutatunk, csak elvétve találkozunk a névvel (vö. Bodnár 1993b), sőt még a magyarság táji-történeti tagolódását bemutató munka (Kósa-Filep 1978) sem említi. Ez nem jelenti azt, hogy e tájegység népességéről teljesen megfeledkeztek volna a kutatók. Több nagyobb tájegység, népcsoport keretein belül is helyet kaphatna e térség, illetve lakossága. így elsőként, a legtágabb értelmezésben a palócok közé sorolható. A palócok szakirodalma olyan bőséges, hogy annak felsorolására itt még csak jelzésszerűen sem vállaikozhatom. Csupán a fent említett munka bevezető tanulmányára hivatkozva idézem azt a véleményt, mely szerint a palócság határai északon a szlovák nyelvterület, keleten a Hernád, délen az Alföld pereme, nyugaton a Vág. Ez a hatalmas terület történeti és kulturális szempontból is többszörösen tagolt. A néprajzkutatók nem találtak olyan kulturális, történeti vagy földrajzi jellegzetességeket, amelyek alapján meg lehet húzni a palócság határait (Kósa-Filep 1978, 27-28). Nyelvészetileg ez sokkal egyszerűbb, egyetlen kritérium - mégpedig a hosszú és rövid a fonéma ejtésmódja - alapján döntik el, hogy mi a palóc. Ezen egyetlen kritériumnak a vizsgált térség is megfelel, hiszen az illabiális a és a labiális á e táj magyar népének beszédét is jellemzi. Ám érzékelve a különbséget az „igazi palóc" és az itteni nyelvjárás között, a 19. század végén született vármegye-monográfiában azt olvashatjuk, hogy a tornaiak beszéde palócosnak, de nem palócnak mondható (Borovszky-Sziklay 1896, 376). Tehát a palócságon - mint néprajzi kategórián - belül a Bódva-völgye népessége csak bizonyos megkötésekkel kaphat helyet. Kosa László és Filep Antal idézett munkájában a táji tagozódást figyelembe véve több olyan címszóval is találkozunk, melyek jelen munkánk szempontjából megvizsgálandók. Egyik ilyen a Felföld megnevezés, ami tágabb értelemben a történeti Magyarország északi, hegyvidéki területeinek megjelölésére szolgál, szűkebben a magyar nyelvterület északi részeit jelenti (Kósa-Filep 1978, 94). A Felvidék újabb keletű megnevezése ugyanezen területnek. A 19. század előtti szóhasználatban a szlovákok által lakott ún. tótsági vidéke ť jelölte. Szinonimája a Felső-Magyarországnak. A trianoni döntés után a Szlovákiához tartozó magyar- és szlováklakta terület megnevezésére használják. Tartalma tovább bővült, mivel a Kisalföld szlovákiai területeit is beleértették (Kósa-Filep 1978, 98). Mindkét név - melyek tulajdonképpen ugyanazon térség megjelölésére 1 A múltban a tót jelző nem bírt pejoratív jelentéssel, a mai szóhasználatban szláv népnévként értelmezhető. Erről részletesebben lásd Bodnár 1992a. 369-370. 9
