Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)
A kisgazdapárt és a Magyar Nemzeti Párt 1920 és 1936 között (Rövid összefoglalás)
Az 1928-as tartományi választásokon a nemzeti párt és a Szepesi Német Párt listája 104 106, az OKP-é 120 769 szavazatott kapott. A nemzeti párt továbbra is elsősorban a kisgazdaréteg voksaira számíthatott. A nagyobb településeken csak 18 054 szavazatot szerzett, ami a szavazatai 17 százalékát jelentette csupán. Ebből is egy jelentős részt a Szepesi Német Pártnak köszönhetett, amely ismét hozta a szepességi szavazatokat. Az 1935-ös szlovákiai járási választások alkalmával Szlovákia 77 járásában tartottak választást, a keresztényszocialista párt 36 járásban egyedül állított listát, közöttük csaknem teljesen szlovákok lakta járásokban is, mint Nagytapolcsány, Breznóbánya, Újbánya, Zólyom. Ezekben az északi járásokban mindenhol szereztek a listák néhány száz szavazatot, de a mandátumszerzéshez ez általában nem volt elég. Tizenkét járásban nem jutott mandátumhoz a keresztényszocialista jelölőlista. Az OKP külön listái összesen 78 988 szavazatot kaptak, ezért 52 mandátum járt 24 járásban. A Magyar Nemzeti Párt feleannyi járásban, 17-ben állított külön listát, ezek mind olyan járások voltak, ahol jelentős számú magyarság élt. Az MNP külön listái 75 717 szavazatot szereztek és ezért mind a 17 járásban kaptak mandátumot, összesen hatvanat. A magyar járásokban tehát külön indult mindkét párt, ebből 13-ban az MNP több szavazatot szerzett, mint a keresztényszocialisták. Nagy fölénnyel nyert az OKP-val szemben a Feledi, a Nagykaposi, az Ógyallai, a Rimaszombati, a Rozsnyói, a Tornaijai és a Zselízi járásban. Az OKP 4 járásban bizonyult erősebbnek a nemzeti pártnál: a Galántai, a Nyitrai, a Kassa-vidéki és a Szepsi járásban. Tehát az eredmények azt mutatják, hogy az MNP új, határozottan nemzeti töltetű, Járass Andor nevével fémjelzett politikája meghozta az eredményét és a tömbmagyarságon belül erősebbnek bizonyult, mint az OKP. Összegzésképpen elmondható, a Magyar Nemzeti Párt a református és evangélikus magyarság körében volt erős, elsősorban Gömör megyében, valamint azokban a délnyugati és keleti járásokban, ahol erős református közösségek voltak. A párt szavazóbázisa - az OKP-val összehasonlítva - inkább vidéki jellegű volt. Legfőbb támogatói a vagyonosabb falusi paraszti rétegek voltak, a legfelsőbb vezetői pedig többnyire a földbirtokosokhoz tartoztak, vagy vidéki ügyvédek, lelkészek, értelmiségiek közül kerültek ki. Az országos választásokon mindig koalícióban indult a Szepesi Német Párttal, később az OKP-val is, így nehéz pontosan megállapítani országos befolyását, a harmincas évek közepére azonban határozottan erősödött és támogatottsága túl tudott lépni a felekezeti korlátokon. A magyarság felekezeti megoszlás szempontjából 1921-ben túlnyomó részben római katolikus vallású volt (70,3%), a protestánsok az egynegyedét sem tették ki (24,2%), az izraeliták csupán 3,4 százalékát. Ennek ellenére a nemzeti párt támogatottsága a húszas évek végétől a harmincas évek közepéig a magyarság körében 10-20 százalékkal volt csupán kisebb, mint a keresztényszocialista párté.40 A harmincas évek közepén pedig, úgy tűnik, a nemzeti egység és a nemzeti megújhodás programja nagyobb támogatottságot biztosított 40 A magyarság körében elsősorban két politikai tömörülés dominált. Az ellenzéki magyar pártok kapták a legtöbb szavazatot, ez a mennyiség 50-70 százalék között mozgott. A legelső parlamenti választásokon volt a legkisebb a magyar pártok támogatottsága. A húszas évek közepére ez oly módon stabilizálódott, hogy ezek a pártok a magyar szavazatok kétharmadára számíthattak. A másik legerősebb tömörülés a baloldal volt. Az első parlamenti választásokon a szociáldemokraták szerezték meg a magyar szavazatoknak csaknem a felét, a következő választásokon a kommunista párt kapta a magyar szavazatok 20-25 százalékát. Szlovákiában a túlnyomó részben magyarlakta vidékeken rendelkezett a CSKP a legerősebb bázissal. Itt általában kétszer olyan arányban szavaztak erre a pártra, mint az országos átlag. Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság választói magatartása a két világháború között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001/1, 3-48. p. 24
