Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)
A kisgazdapárt és a Magyar Nemzeti Párt 1920 és 1936 között (Rövid összefoglalás)
számára, mint a keresztényszocialisták őslakos-elméletén alapuló politikája. A választási eredmények alakulásában a harmincas években a belpolitikai és a külpolitikai folyamatok, elsősorban a németországi helyzet, jelentős szerepet játszott. A párt egész köztársaságon belüli súlyát figyelembe véve nagyon kis pártnak tekinthető, hiszen mikora legtöbb, összesen 6 képviselőt mondhatott magáénak, akkor is a 300 tagú képviselőházon belül mindössze a mandátumok 2 százalékát birtokolta. Végezetül a magyar politikai sajtón belüli viszonyokról, illetve a nemzeti párt érdekkörébe tartozó lapokról ejtek néhány szót. Szlovenszkón és Kárpátalján 1918 és 1938 között csaknem 700 magyar nyelvű sajtóorgánumot regisztráltak, nagyobb részük anyagi gondok és szakértelem hiánya miatt rövid életű volt.41 A sajtó egy jelentős rétegét a politikai lapok alkották, amelyek hasonlóan, mint a kisebbségi magyarság, jelentősen differenciált volt. A paletta a jobboldali orientáltságú lapoktól egészen a kommunista sajtóorgánumokig terjedt. Sok napilap, hetilap az ellenzéki pártokhoz kötődött. Az MNP holdudvarához is számos helyi jellegű lap tartozott, elsősorban Gömörben. A kisgazdapárt, majd a nemzeti párt hivatalos sajtóorgánuma a Barázda hetilap volt, amely csaknem a párttal együtt indult. Első száma Komáromban 1920. április 15-én jelent meg. A lap a párt ügyein kívül rendszeresen foglalkozott gyakorlati gazdálkodásszervezési, mezőgazdasági kérdésekkel. A közölt írásoknak egy jelentős részét szakcikkek tették ki. Fodor Jenő, a Gömör-Nográdi Gazdasági Egyesület egykori igazgatója például rendszeresen publikált a lapban a gazdák védelméről, a mezőgazdaság és kereskedelem aktuális problémáiról. A Barázda nemzeti párti fórum szerepét egészen 1936-ig töltötte be, utána az Egyesült Magyar Párt egyik hivatalos sajtóorgánuma lett. A felelős szerkesztői poszton egymást váltotta Mohácsy János és Baranyay József. Az Országos Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt komáromi központja Baranyay József szerkesztésében 1923-tól évente naptárat is kiadott Barázda Naptár címen, amelyre, a naptári és információs részeket leszámítva, hasonló tartalom volt jellemző, mint az azonos nevű hetilapra. A magyar pártok vezetői már 1920-ban, a parlamenti választások után javasolták egy központi magyar napilap kiadását Prágában. Az új központi magyar napilap, a Prágai Magyar Hírlap első száma 1922. június elsején jelent meg, és a csehszlovákiai magyarság legszínvonalasabb napilapjaként működött 1938 őszéig. A lap elindítását és fenntartását a magyar kormány jelentős összegekkel támogatta. 1922 végén egymillió koronás alaptőkével részvénytársaságot hoztak létre a PMH támogatására, melyhez a magyar kormány is hozzájárult. A részvénytársaságot az 1922 szeptemberében létrejött szindikátus irányította, amelynek székhelye Losoncon volt. Elnöke Szilassy Béla, igazgatója Giller János, titkára Forgách Géza volt. A szindikátus tagjai között szerepelt Tarján Ödön, aki a gazdasági ügyek irányításában komoly szerepet játszott. A lap politikai irányvonalának meghatározásáért és egyáltalán a lap szerkesztésében nagyobb befolyás megszerzéséért állandó harc folyt a magyar pártok között. A szerkesztőségben és a kiadóhivatalban is nagy ellentétek voltak az ott dolgozó újságírók között. Egy részük a magyarországi forradalmak után Csehszlovákiába menekült emigránsokból került ki, több zsidó is dolgozott itt, ami kiváltotta a keresztényszocialisták állandó kritikáját. 1924 nyarától Gál István vette át a lap felelős szerkesztői poszt41 L. a Magyar sajtó 1918-1945 címszót In Fonod Zoltán (szerk.): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. Pozsony, 1997. 25
